Ferenc pápa 2015 tavaszán hirdette meg az irgalmasság rendkívüli szent évét, ami 2016. november 20-án ért véget. Az Olajág Keresztény Képzőművészeti Társaság erre reflektálva mutatta be kiállítását a Pozsonyi Magyar Intézet és a Csemadok szervezésében.
A keresztény szellemiségű alkotóművészek közössége minden évben olyan – főleg a keresztények számára fontos – fogalmakat próbál a társadalom egésze számára értékké tenni, mint például 2014-ben a kegyelem vagy idén az irgalom. Az alkotók saját, egyéni formanyelvükön arról beszélnek, hogy számukra mit jelent ez a fogalom, az alkotásokat nézve a látogatók pedig elkezdhetnek azon gondolkozni, hogy számukra, mit is jelent az irgalom. Vámos István képén a legtipikusabbnak mondható helyzetet, az „irgalmas szamaritánus” történetét láthatjuk, hiszen az irgalmasság fogalma talán leginkább a cselekedetek által válik érthetővé. Hozzá hasonlóan Oláh Szilveszter Szent András remete történetét dolgozta fel egy fa-bronz kisplasztika formájában. Több kép is egy-egy keresztény szimbólumot kiemelve, azt szokatlan technikával megjelenítve reflektál a fogalomra, így például Csík Gabriella Irgalom c. képe.
Oláh Szilveszter: Remete Szent András - Uram Irgalmazz és Csík Gabriella: Irgalom
A képek között szerepel Aknay János Templom című munkája is, amelynek tiszta geometriája könnyen a gondolatiság felé vezeti a szemlélőt, ahogy Katona Kata, és Glatz Marietta alkotásai valamint Makkai Márta gyönyörű textilmunkája is.
Aknay János: Templom, Katona Kata: Szabadíts meg, Glatz Marietta: A tisztulás kertje és Makkai Márta: Irgalom
A kiállítást megnyitó beszédében dr. Molnár Imre a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója - Jelenits István atya gondolatait idézve - azt hangsúlyozta, hogy az irgalmasság az esendő emberhez való odafordulást is jelenti, hiszen „az embernek talán leginkább arra van szüksége, hogy irgalmas szívvel megnyissuk számára az utat a lelki megtisztulás és a megújulás lehetősége felé is. Ezek a gondolatok jelennek meg színek, fények és árnyékok kavargó játékában a mai tárlaton kiállított képeken is.” A kiállítók közül jelenlévő Csovelák Edit iparművész pedig be is vonta a jelenlévőket a A három égi és a négy földi kívánság sora c. alkotásának keletkezésébe, az „alkotói szándék” ismertetésébe, hogy szempontokat adjon a zsákvászonból és csipeszekből szőtt ima megértéséhez.
Andrea van der Smissen és Ferienčík Ágnes
A Csemadok elnöke, Bárdos Gyula köszöntőjében a művek nyomán való értelmezésre, gondolkodásra buzdította a jelenlévőket, akiket mindebben Andrea Van der Smissen, a bécsi Hofburgorchester budapesti születésű szólistájának éneke és Ferienčík Ágnes csembaló játéka, és Molnár László versmondása segített. A kép, szó és zene nyelvén elindulva pedig a cserkészek által elhozott betlehemi láng is fényesebben égett, és tovább gondolkodhattunk azon, mit is jelent az, hogy „nyissuk meg a szívünket a lét perifériái felé.”
Bárdos Gyula és a féli cserkészek. Fotó: Görföl Jenő
Az alkotók névsora: Aknay János, Angyal Júlia, Buhály József, Csík Gabriella, Glatz Marietta, Jáger Margit, Makkai Márta, M. Kiss Katalin, Katona Kata, Orient Enikő, Csovelák Edit, Oláh Szilveszter, Orth István, Bészabó András, Sinkó Veronika, A. Bak Péter, Vámos István, Hús Zoltán, Benkő Gyula, Végseő Klára. A pozsonyi kiállítás január 25-ig tekinthető meg.
