A román-magyar együttélésre helyi szinten nem jellemzőek problémák, a családok és gyermekeik jól megvannak egymás szomszédságában. Azonban itt, a Mezőség szívében, a szórvány végvárak egyik legutolsójaként minden egyes magyar lakos – kisdiák, tanár, eladó, gyári munkás, lelkész, napszámos – mindennapi harcot vív a magyarként való életben maradásért, méltóságért és érvényesülésért.
Ahhoz, hogy a magyar identitású helyi gyermekek számára biztosított legyen a magyar tannyelvű oktatásban való részvétel, elengedhetetlenül szükséges a vegyes házasságban született gyermekek magyar beiskolázása, valamint a környező falvakról, tanyákról – az igazi, bőrükön megtapasztalt szórványból – érkező gyermekek beemelésére is. Ennek az értékmentő és teremtő munkának az eszköze a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány által fenntartott, és Balázs Lajos helyi református lelkész által pártfogolt Szórványkollégium, melynek foglalkozásai a bentlakó 12 gyermeken kívül a helyben lakó diákok számára is nyitottak.
A gyermekek a napközi jellegű tanuláson kívül mesefoglalkozáson, néptáncoktatáson, gyermek táncházon vehetnék részt, illetve megismertetjük velük, és sikerrel használjuk a Balassi Intézet által kiadott Balassi-füzeteket, melyek nagy örömöt szereznek itt, ahol egyébként nincsenek saját könyvek, munkafüzetek. A néptáncfoglalkozáson hétről-hétre 20-25 gyermek vesz részt, egytől nyolcadik osztályig, akik nagyon lelkesen vetik bele magukat az alaplépések tanulásába és a dunántúli ritmusok megismerésébe. Egy ilyen gyökereitől megfosztott, nehéz sorsú közösségben kiváló közösségformáló tevékenység a néptánc, mely során a gyerekek öröme, jókedve, lelkesedése fokozatosan átszáll szüleikre is, így alapozva meg az összekovácsolódó csoport élményét. A legnagyobb örömet, gyermeki felszabadultságot mindig a Tekeredik a kígyó éri el, olykor ezt többször is el kell játszanunk.
