A magyar identitás megőrzésének, ápolásának legfontosabb eszköze a nevelés. Ezt így gondolták az ösztöndíjasok is. Sok településen nincs, vagy nagyon korlátozott a magyar nyelvű oktatás, ebben szerepet játszik az is, hogy magas az elszegényedett falvak száma. A kiküldöttek óvodás korú helyi gyerekekkel is foglalkoztak. Erre példa Pathó Marianna kezdeményezése; ő az ipolynyéki óvodát vonta be egy érdekes és hasznos szlovák programba, amelynek célja játékosan megtanítani a gyerekeknek a legfontosabb egészségügyi és környezetvédelmi ismereteket. Az ,,Éva baba” program eddig csak szlovák nyelven volt elérhető, de ő kialakította a magyar nyelvű verziót. Nagykürtösön magyar ifiklub alakult, ahol az élményalapú oktatáson volt a hangsúly. A találkozások témái a magyar nyelvhez, irodalomhoz és történelemhez kötődtek. A hasznosan eltöltött délutánok során a fiatalok jobban megismerték egymást, valamint a magyar kultúrát, az egyes ünnepekhez kötődő szokásokat, a járáshoz kötődő neves személyiségek munkásságát. Marianna emellett elindította a Perspektíva Programot, amely hozzájárul ahhoz, hogy a fiatalok megalapozott pályaválasztási döntéseket hozhassanak, amely lehetővé teszi számukra a szülőföldön való boldogulást.
A magyar nyelv ápolására is sokan vállalkoztak az ösztöndíjasok közül. Sokszor nem csak tanórákat tartottak, hanem játékosabb különórákat. Ezek legtöbbször meseolvasások, szavaló- és prózamondó versenyek, színjátszó körök, filmvetítések (MaNDA filmklub) formájában valósultak meg.
Természetesen minden esetben fontos szempont volt a magyar hagyományok, népi értékek ápolása is. Szinte minden ösztöndíjas tartott népdaloktatást és néptáncórát. Veres Annamária egy megszűnt formációt, a Kamócsa Táncegyüttest élesztette újjá, négy tánccsoportnak táncruhát is szerzett, amelyeket büszkén hordtak azután számos néptáncversenyen. Kurilla Tünde Tornalján a népi gyermekjátékokra, népi gyöngyfűzésre és rajzterápiás foglalkozásokra helyezte a hangsúlyt. Kéthetente tartott szakkörei minden remény szerint fennmaradnak, és hagyományteremtőek lesznek.
Kocsis Dániel Attila Kassán, kolozsvári mintára elindította az ,,Igen, tessék!” mozgalmat, ami összefogja azokat a vállalkozásokat, amelyek magyar nyelven is nyújtják szolgáltatásaikat. Ez is egy kiváló lehetőség az anyanyelvű kommunikáció támogatására. Lévai ösztöndíjasunk, Kertész Csilla a magyar kultúra napjára Jókai Anna írónőt hívta meg előadónak, így ösztönözve, hogy minél többen iratkozzanak be az egyetlen magyar gimnáziumba. Honismereti kirándulások során a fiatalok még több tudást szerezhettek nemzetükről, annak múltjáról és jelenéről.
A nyolc önkéntes tevékenységének sikere nem vitatható. Mérhető eredményekkel bizonyították rátermettségüket. A Petőfi Program keretén belül nem csak ők ismerhették meg jobban a határon túliakat, de a Felvidéken élők is közelebb kerültek gyökereikhez.
