Ösztöndíjasként mielőtt a délvidéki célterületeikre érkeztünk volna, a programban egyedülálló módon, közösen, a Magyar Nemzeti Tanács vendégeként két hetet Szabadkán töltöttünk. Ez idő alatt megismerhettük a MNT különböző tevékenységi köreit, belesegítettünk a háttérben történő munkafolyamatokba, de emellett alkalmunk nyílt arra is, hogy a várost bejárjuk úgy, hogy második hét végére már otthonosan mozogjunk benne. Ehhez az is hozzájárult, hogy az első munkanapunk után Tóth Borisz vezetésével városnéző túrára invitáltak bennünket, melynek megszervezését ezúttal is köszönjük! Második rész.
A városháza főbejáratán kilépve, figyelmünk óhatatlanul az épület előtt helyezkedő szökőkútra szegeződik. Kobaltkék színével messze kitűnik a körülötte elterülő park zöld árnyalatai közül. Nevét is innen kapta, a helyiek Kék Szökőkútnak hívják, és kedvelt találkahellyé vált a lakosok körében. Zsolnay-kerámiából készült 2001-ben, így talán a város legfiatalabb, szecessziós jellegű építményének tekinthetjük.
A szökőkút mentén tovább haladva, a saroknál egy kávézó asztalait töltik meg az emberek, a kihelyezett napernyők felett pedig szerényebb tornyocska magasodik. Ezen a telken már 1700-as évek végén is egy emeletes ház állt, amely több tulajdonos cserén is átesett, míg végül Stojković Dusan kereskedőhöz nem került 1895-ben. Ő bízta meg Koczka Géza építészt az épület felújításával, és homlokzat szecesszió stílusban történő átalakításával. Érdekesség, hogy Koczka Szabadkán, a neoreneszánsz egyik legelhivatottabb képviselője volt, ennek ellenére az 1907-ben felújított palotán hibátlanul jelennek meg a bécsi szecessziót jellemző díszítések. A sarokerkély alatti kagylódíszítés finom utalás az egykori tulajdonos foglalkozására.
A Dimitrije Tucović utcában, a magasra nőtt, dús lombú fák között gyakran elbújnak a homlokzatok- így van ez az egykori Osztrák-Magyar Bank palotájával is. A járdaszintről, csak egy impozáns épületet látunk, a különböző női arcok, kaptár, kulcs, szfinx motívumok, valamint a kor banképületein gyakran megjelenő Merkúr-istenség képmása a levelek takarásában marad. A palota, melyet Raichle Ferenc tervezett 1901-ben, igazán valós pompájában télen a lombtalan fák között csodálható meg.
Szomszédságában emelkedik Szabadka város ékszerdoboza, a Zsinagóga. Mára a városkép meghatározó eleme, de kevesen tudják, hogy eredetileg nem ide nem szánták. Komor Marcell és Jakab Dezső a szegedi zsinagóga építésére meghirdetett pályázatra nyújtották be terveiket, ahol második helyezést értek el, az ottani hitközség akkoriban túl modernnek találta az elképzeléseiket. Szabadka 1902-ben megvásárolta a terveket, és kisebb módosítások után elindult az építkezés. Ez volt Európa első zsidó szakrális épülete, amely a szecesszió jegyében készült, és az egyetlen, amely a külső és belső megjelenésében is magyaros stílust képvisel., e remekmű volt az, mely elindította Szabadkát ezen építészeti irányba. Külső megjelenését vaskos, tömör formák jellemzik, melynek monumentális hatását csak fokozzák a szintén Róth Miksa általál tervezett, hatalmas vitrázsok. A nők karzatához vezető lépcsőházakat négy kisebb kupola jelöli, a központi bejáratot pedig hármas tagolású attika hangsúlyozza.
Az alaposan átgondolt konstrukció tagolása és egységekre osztása miatt a beltérbe lépőnek olyan érzete van, mintha egy sátrat emeltek volna az épületen belül. Ez nem véletlen van így, a tervezők tudatos döntése, hogy azt a sátorbelsőt idézik meg, melyben régen a Tórát őrizték. Erre az emlékezetre utal még a magyaros motívumok közül kissé kilógó aranyozott pálmalevelek jelenléte is. A gazdag virágmotívumok, fürtök, szívek, tulipánok, viszont nem csak dekoratív elemek és mutatói annak, hogy a közösség modern szemlélettel rendelkezik, egyfajta identitás-hovatartozás kérdésre is választ adnak kifejezve a szabadkai zsidó hitközség egyértelmű álláspontját a témában. A II. világháború borzalmai ezt a vidéket sem került el. A maroknyi túlélő közösség már nem tudta megtölteni a háromezres befogadóképességű templomot, és az épület évtizedekre az enyészeté lett. Szerencsére a 2010-es években sor került a felújításra és újraszentelésre: ma elsősorban kulturális események helyszíne, de a nagyobb ünnepeken ismét betölti eredeti szerepét.
A zsinagóga szomszédságában egy jóval visszafogottabb, ám szintén magyaros stílusú épület áll, mely még ma is betölti eredeti szerepét. A zsidó hitközség épületét 1906-ban szintén a Komor és Jakab páros tervezte. Anyaghasználatában és formavilágában visszaköszönnek a zsinagógát jellemző hullámzó homlokzatok, a Róth Miksa-féle üvegablakok és a Zsolnay-kerámiás tetőcserepek, ám mindez sokkal letisztultabb formában jelenik meg, hogy harmonikus egységet alkosson a szomszédos szakrális épülettel. A két világháború között imatermet alakítottak ki benne, és a kis létszámú szabadkai zsidó közösség ma is itt gyakorolja vallását a hétköznapokon.
A zsinagógával szemben, az utca túloldalán található a Városi Múzeum, vagy más néven Dömötör-palota. Nevét az egykori tulajdonosról, dr. Dömötör Miksáról kapta, ő bízta meg 1906-ban a budapesti Vágó testvéreket -Józsefet és Lászlót-, hogy egy több funkciójú épületet tervezzenek számára. Saját lakása és rendelője mellett, az épületben található volt még két bérlakás, egy üzlethelyiség és egy nyomda. A két világháború között itt szerkesztették a Bács megyei Naplót, majd később 2008-ban a Városi Múzeum vette át az épületet és alakította át céljainak megfelelően. A homlokzaton megjelenő szívalakú és madárformájú díszítések a Raichle-palota motívumvilágát idézik, míg a felső szint háromosztatú ablakai a Vágó testvérpár jellegzetes stílusjegyeit viselik.
