A fesztivál megalakulásáról Pintér Zsolt főszervező elmondta, hogy kezdetben, 2006-ban, a nagybányai civil szervezetek összefogásaként egy ifjúsági rendezvény jött létre, Főtér Fesztivál néven, mely a későbbiekben már háromnaposra nőtte ki magát, illetve az idei volt az első év, hogy bevezették a nulladik napot, azaz négynapossá vált a rendezvény.
A fesztivál keretén belül megemlékeznek a 120 éves nagybányai festőtelepről is, melynek létrejötte a Máramarosszigeten született Hollósy Simon festő nevéhez fűződik.
Pintér Zsolt kiemelte, hogy a fesztivál hatására egyre többen érkeznek vissza Nagybányára olyanok, akik korábban elhagyták a bányavidéket, így a fesztivál egy találkozási pont is lett egyben.
„Ilyenkor nemcsak a szórakozáson van a hangsúly, hanem minden, ami nagybányai magyar érték, múlt és jelen, és a mi kötelességünk az, hogy továbbadjuk gyermekeinknek azt, ami nekünk és szüleinknek is fontos volt.”
A Főtér Fesztivál záró napján a Teleki Magyar Ház közreműködésével idén is megrendezték a már-már hagyományos bányavidéki táncháztalálkozót.
A fellépők között ott voltak; Nagybánya, Máramarossziget, Szamosardó, Monó, Koltó és Domokos települések tánccsoportjai.
Az idei táncháztalálkozó díszvendégei az érmihályfalvi Nyíló Akác Néptáncgyüttes, valamint a Szatmárnémetiből érkező Röpike Néptánccsoport volt.
A Máramarosszigetről érkezett SZIGET Táncegyüttes 2013-as megalakulása óta immáron negyedik alkalommal lépett színpadra. Ebben az évben gyimesi táncokat táncoltak.
A koreográfiát a fiúk héjszája kezdte; rendes héjsza, alunelu és kerekes. Ezeket lánc táncoknak is hívják, melyet szinte kizárólag csak férfiak táncoltak, és olykor előfordult, hogy késre menő vitákkal döntötték el, hogy ki vezesse az adott táncot. A kerekesre már a lányok is bekapcsolódtak, és innen következett a kettős jártatója és sírülője. A páros táncokat a lassú- és sebes magyar zárta. A táncrend utolsó részeként az úgynevezett aprók következnek, melyből most csak a hétlépést táncolták.
A koreográfiában nem csupán a gyimesi táncokat jelenítették meg, hanem sikerült elkalauzolni a nézőket a gyimesi tájakra, hogy a közönség betekintést nyerhessen a gyimesi emberek mindennapjaiba. Ezt hivatott bemutatni a koreográfia záró momentuma is. Az addigi hegedűt és gardont felváltotta a furulya, Gyimesben ugyanis csak az igen gazdag emberek engedhették meg maguknak, hogy a táncházukba hegedűst fogadjanak. Akár az is előfordulhatott, hogy a táncház végére mikor elfogyott a pénz, már csak a távoli havasokból visszhangzó furulyaszó hívta táncba a táncolni vágyókat.
A tánccsoportok bemutatói után a fellépők együtt vették birtokba a fesztiválnak helyet adó régi főteret, ahol több mint száz táncos táncolt együtt, míg a talpalávalót a Berena zenekar húzta.
A rendezvény alatt így valóban kézzelfoghatóvá vált a Főtér Fesztivál jelmondata: Miénk itt a tér!
