A délelőtt folyamán több diákkal együtt felutaztunk Budapestre, hogy ott meghallgassuk Orbán Viktor miniszterelnök úr beszédét. Sajnos az időjárás nem igazán kedvezett, de ez sem szegte kedvünket, hogy részt vegyünk az ünnepen. Az ünnepélyes zászlófelvonás és a Nemzeti Múzeumnál meghallgatott beszéd után szívünkben hordozva a márciusi ifjak üzenetét indultunk haza Lévára, hogy ott is méltóképpen megünnepeljük a nemzetünk születésnapját.
A gimnáziumban és az alapiskolában a Tabulatúra régizene-együttes lépett fel. Az együttes az 1848-as korabeli dalokból összeállított csokorral kedveskedett a lévai magyar diákoknak. A diákság nagyon élvezte a zenei előadást, a végén pedig Kossuth Lajos nótáját már együtt énekelték zenészekkel.
Az iskolai megemlékezéseket követően 17:00 órától a lévai temetőben, az 1848-as emlékműnél gyűlt össze a lévai magyarság. Az összefogás eredményeképpen minden lévai magyar szervezet részt vett az eseményen, és együtt koszorúzták meg az emlékművet.
Az ünnepi beszédet Kiss Beáta, a Czeglédi Péter Református Gimnázium igazgatója, az MKP járási elnöke tartotta. Beszédében hangsúlyozta: „Újra ünnepelni gyűltünk össze, mint ahogy azt tesszük 168 éve. Bármilyen esemény, bármekkora öröm vagy csalódás ér minket, március 15-én az ünneplés mindig jogos és indokolt. Hiszen olyan történelmi pillanatra emlékezünk, mely földet rengető esemény volt a maga idejében. Megváltoztatta a magyarság és a velünk élő nemzetek közgondolkodását, a polgárosodás útjára léptünk, és újra megfogalmazta magát a nemzet a szabadság eszméjében. Mi magyarok a szabadságért, sokszor, sok formában küzdöttünk és küzdünk ma is. Visszagondolva a történelmi évszázadokra a szabadság a nemzeti függetlenséggel volt egyenlő. Mindig az volt a cél, hogy magyar ember magyarként határozhassa meg önmagát szülőföldjén, jogai legyenek egyenlők az aktuális hatalom jogaival. Az 1848-as forradalom eszméi mellé sokan felsorakoztak, és egységbe tudták kovácsolni azokat is, akik korábban ellenfelek, netán ellenségek voltak. Az eszme, a cél, az érték fontossága tudta felülbírálni az ellentéteket. A történelem ismerete egy nemzet jövőjét jelenti. Fontos, hogy a mai ifjúság felismerje és átérezze végre, jó dolog magyarnak lenni. Jó, mert hősiességben, szabadságszeretetben páratlan, Jó, mert kultúrája, tudománya kiemelkedő. Jó, mert tehetséges, jó, mert önfeláldozó. Ennek a tudatnak kéne átvenni az önfeladás, a közöny, a kishitűség helyét. Az egymás elleni acsarkodás, gyűlölködés, széthúzás helyét is. Az ünnepi megemlékezés legyen alkalom arra, hogy átgondoljuk önmagunk felelősségét nemzeti jövőnket illetően. Legyen minden egyes magyar a felvidéki élet és jövő alakítója. Ezért tisztelet a bátraknak, tisztelek a küzdőknek. Legyen remény és lehetőség az ifjak életében."
Kiss Beáta
Az ünnepi beszédet követően valamennyi lévai magyar szervezet elhelyezte a 48-as hősök emlékműjénél a tisztelet koszorúit. Ösztöndíjasként a mentoraimmal együtt közösen róttuk le tiszteletünket a hősök előtt.
A nap zárásaként az ünneplő lévaiak a helyi Csemadok által szervezett ünnepi kultúrműsort tekintették meg. A színvonalas műsorban versekkel idéztük meg 1848-1849 szellemét. Az ünnepi műsorból a magyar néptáncok, népdalok előadása sem maradhatott ki. A nap méltó befejezéseként az ünneplő lévai közösség elénekelte a nemzeti imánkat, a magyar Himnuszt.
"Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.
Valamikor szép tüzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja."
(Juhász Gyula: Március idusára)
