A megemlékezés első részét Palicson a szabadság madarait szimbolizáló emlékműnél szervezte meg a Vajdasági Magyar Szövetség. Az elrepülő madarak a szabadságért küzdő embereket szimbolizálják, amit 2006-ban állítottak fel a palicsi tónál, a nagy parkban, hogy ezzel is tisztelegjenek az '56-os hősök előtt.
Ezt az emlékkövet koszorúzta meg Magyarország képviseletében Magyar Levente, Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériumának gazdaságdiplomáciáért felelős államtitkára, dr. Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete és dr. Babity János szabadkai főkonzul.
A Magyar Nemzeti Tanács képviseletében Hajnal Jenő, az MNT elnöke, Nyilas Leonov Anita alelnök és Jerasz Anikó, a Végrehajtó Bizottság elnöke hajtott fejet a hősök előtt.
A Vajdasági Magyar Szövetség nevében Pásztor István elnök, Dudás Károly tanácselnök és Pásztor Bálint parlamenti képviselő helyezték el az emlékezés koszorúját.
A koszorúzás után a megemlékezés Szabadkán a színházban folytatódott, ahol beszédet tartott Magyar Levente Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériumának gazdaságdiplomáciáért felelős államtitkára, valamint Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke.
A két beszéd után a műsor a Ki viszi át? című ünnepi összeállítással folytatódott. A műsor közreműködtek a Tálentum tehetséggondozó művészeti egyesület ifjúsági tánckara, a Juhász zenekar, valamint Nagy László verseivel a Radnóti díjas Hajvert Ákos.
A fiatalok egy a hagyományostól eltérő nagyon érdekes és szemet gyönyörködtető összeállítással áltak elő. A fény játék, a füst, a különböző néptáncos elemek segítségével érzékelhettük a forradalom idején kialakult légkört. Bár a fiatalok szinte egész végig meg sem szólaltak az előadás alatt, mégsem volt fülsértő a csönd, hiszen a Hajvert Ákos által szavalt Nagy László versek „dübörögtek" a hangszórókból. Ezek a versek beszéltek a szereplők helyett, a költemények öntötték szavakba, mit is érezhet egy forradalomban részt vevő fiatal.
A különböző formáció váltások, és bravúros csapások, továbbá a Juhász zenekar által szolgáltatott zene méltán gyönyörködtette és szórakoztatta a közönséget.
Az összeállítás végén a szereplők és a közönség együtt énekelte el a Szózatot. Habár nem Magyarországon voltam, de talán pont ezért, hihetetlen érzés volt ott állni, Szabadkán, a színházban, és egy színházteremnyi emberrel együtt hangosan énekelni a Szózatot.
