Április végén 130 fős versbarát csapat érkezett Nagyszalontára Csillikné Szóláth Júlia vezetésével, aki a hajdúnánási szórványprogram vezetője. A magyarországi település évek óta tartja a kapcsolatot az érmelléki településekkel, versünnepet is ültek már közösen. Idén az Arany bicentenárium kapcsán szervezték a jeles napot a költő szülővárosába.
A szalontai ismerkedést a református templomban kezdték, itt Mikló István Boldizsár lelkipásztor köszöntötte a vendégeket, s mutatta be a szalontai gyülekezetet, templomot, s annak kapcsolatát az Arany családdal. Ezt követően a verselő csapat a Sinka István Kézműves Kör vendége volt egy rövid időre, Bondár Hajnalka körvezető segítségével szalmából virág-kitűzőt formáltak.
A város múltjával és jelenével a városháza nagytermében Patócs Júlia ismertette meg a népes csapatot, majd végig járták a város utcáit, meglátogatták az emlékhelyeket. Minden állomáson elhangzott egy-egy vers vagy ének, Arany János legszebb sorai.
A kora délutáni órákban Dánielisz Endre helytörténész kísérte érdekes magyarázatokkal a csoportot a múzeumtól a szoborparkig. Itt következett a nap fénypontja. A kirándulókat Szőnyi Kinga, a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének elnök asszonya köszöntötte, majd a Kiss Kata Zenekar vezetőjével énekelték a jelenlévők a Magyar vagyok című dalt. Az Arany szobor tövében felcsendült a refrén: „Együtt dobban a szív, s benne dobban a szó: Magyarnak lenni igenis jó!” A messze csengő énekszóra a Nap is kibújt a felhők mögül, s rámosolygott a verset, Aranyt ünneplő seregre.
