A Zoborvidéki magyar falvakban, Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékünnepén, vagyis a húsvétot megelőző virágvasárnapon a lányok villőnek nevezett feldíszített fűzfaágakkal énekelve sorra járják a szomszédos házakat.
Villőzés
Megálltak mindegyik ház ablaka előtt és bekiáltották: „Van magoknak virágvasárnapjok?” Ha azt felelték, hogy nincs – ami ritkán fordult elő – továbbmentek, ha azt, hogy van, akkor elénekelték a következő éneket:
Van maguknak virágvasárnapja?
Kijé, kijé ez a ház?
A jámbor emberé.
Benne van egy vetett ágy,
az mellett ringó bölcső,Haj, villő!
Falu vígín selyemsátor,
Haj villő!
Jaj, de piros a mező,
de nem az ibolyától,
hanem a rózsától.Haj, villő!
Falu vígin selyemsátor,
Haj, villő!
Az énekszóra a gazdasszony kiment a lányokhoz. A végén hímestojással, édességgel jutalmazta meg őket, akik a kis kosaraikba helyezték az ajándékokat. Miután körbejárták a falut, igazságosan elosztották a szerzeményeket.
Zsérén a lányok a villő-ágra hímes tojásokat akasztanak, Kolonon és Alsóbodokon pedig színes szalagok díszítik a gondosan kiválasztott fűzfaágat.
