Ahogy Erdély bugyraiba eljutottak, ide a "közeli" felvidékre is szívesen eljöttek a Virrantósok, lakókocsijukban csupa meglepetéssel. Három alapiskolát is meglátogattak a két nap alatt, hosszabb-rövidebb foglalkozásokat tartottak az oda járó gyerekeknek. Sajnos a magyar iskolákba errefelé is egyre kevesebben járnak, de annyian azért mindenhol voltak, hogy legalább két csoporttal lehetett foglalkozni. A játszómobilban Ferkó Zoltánnal megtanultak a gyerekek szappant készíteni illetve rengeteg fajta fejlesztő játékot kipróbáltak, míg a többiekkel Farkas Márton népdalénekes foglalkozott egy osztályteremben. Később a két csoport helyet cserélt. Külön nagyra értékelendő, hogy Marci nem "holmi" tavaszi szele tanított, hanem azokat a dalokat hozta el nekik, ami már úgyis az övék. Tehát a kolonyiaknak kolonyi gyűjtéssel, a gímesieknek gímesi gyűjtéssel készült és így tovább. Gyönyörű népdalok vannak itt a Zoborvidéken, amiknek Marci szerint (márpedig ő ért hozzá) legalább olyan ősi dallamvilága van, mint a moldvai daloknak. Tanított táncot is, mely ugyan a felvidék délibb részéhez kapcsolódik, de egyszerű, a gyerekek számára is megtanulható. Ez volt a francia négyes, illetve hozott egy könnyebb moldvai táncot is, ahol a gyerekek kedvükre kiabálhattak és futkoshattak, ugyanis ez volt a feladat. Megdöbbentő volt számomra, ahogy egy kicsit idősebb csoport a népdalokat hallgatta és énekelte. Az gondoltam az 5-6.-os korosztályról, hogy nehezebb lekötni öreg nénik recsegő hangú felvételeivel. Ezek a gyerekek teljesen elcsendesedtek mikor a felvétel elindult, értették majdnem az egész szöveget és a Kossuth nótákkal összehasonlítva, egész más hangulat lett a teremben mikor ezeket a dalokat énekelték. Úgy tűnik mégis csak helye van a földön mindennek.
Tudni kell a játszómobilról, hogy Ferkó Zoltán, aki ezt működteti, gyakorlatilag a munkájáért nem kap pénzt, tehát az utiköltséget kéri el és plusszba annyit, hogy a játszómobilt fent tudja tartani. Teljesen nonprofit, gyakorlatilag hobbiból járkál a szórványba foglalkozni a gyerekekkel. Nem kell részleteznem, hogy ez mennyire példamutató magatartás és mekkora érték a szórvány közösségeknek. Aki értelmét látja ennek a fajta nevelésnek, annak van lehetősége támogatni őket. Meghívásokkal vagy akár anyagiakban.
