A rendezvény nyitó perceiben első ízben csendült fel az Arany-év dala, Gali Teréz helyi előadóművész előadásában, az Arany portánál. Ez lesz az az ének, melyet az elkövetkező hónapokban el-elismételnek, mely nyitja vagy zárja a rendezvényeket. „Ünnepeljük egész évben Arany Jánost, a nagy költőt, ünnepeld velünk!” – hangzik a dalban, és erre biztatta a jelenlévőket az egész délután, kis ízelítőt adva abból, ami majd kiteljesedik a 2017-es esztendőben.
Toldi és a mesehősök
A délután további rendezvényei az Arany Emlékmúzeumnak otthont adó Csonkatorony udvarán, és a vele közös telken álló Arany Palotában zajlottak. A kiállítóterem megtelt élettel és mesevilággal, ott zajlott ugyanis a 19. Arany László mesemondó verseny döntője. Közben az udvaron Toldi Miklós erejét lehetett próbálgatni. Az Arany János Művelődési Egyesület petrencés rudakkal várta az érdeklődőket, így bárki kipróbálhatta, hogy lenne-e akkora ereje, mint az egykori legénynek. S bár az ifjú korosztályra tekintettel a rudak fele, vagy harmad akkorák, mint az egykori petrencések, még így is lesz egy kis izomláza azoknak, akik megbirkóztak vele az előírt tíz másodpercig. Szintén az udvaron állítottak standot a kézművesek. Gyöngyök, kézzel varrt párnák, festett dísztárgyak, megannyi csodálatos tárgy várta a nézelődőket, számos remek ötlet a közelgő ajándék-osztási hónap idejére.
Édes foglalkozás
Az Arany-nap egyik legfontosabb látványossága a mézeskalács-díszítés volt. A Sinka István Kézműves Kör jóvoltából bárki kipróbálhatta az illatos sütemények díszítését. Készültek is csodaszép szívek, virágok, asztali díszek, étvágygerjesztő finomságok, a gyermekek büszkén mutatták szüleiknek a mestermunkát, a felnőttek pedig örömmel élték meg az ünnepi hangulatot, ami a mézeskalácsok körül kering.
A tevékenység során azonban nemcsak az örömszerzés, vagy a gyermekek kreativitásának fejlesztése volt a cél, hanem az is, hogy kicsit rávilágítson az Arany János Művelődési Egyesület legújabb kiadványára, egy különleges és egyedi falinaptárra. A kiadvány Arany János és Tari Márta műveit ötvözi mesterien. Utóbbi festő, rajztanár, aki mézes-kerámiái által vált ismerté. Közös vonás a két szerző életében az, hogy mindketten érett felnőtt korban kezdtek az ismertséget hozó munkához. Tari Márta hatvan esztendős korában ismerkedett meg a mézeskalács tészta jól formálható anyagával, s azóta készíti szebbnél szebb, lendületet, derűt és boldogságot sugárzó mézeskalács-díszeit. Munkáit kiállításokon tekintheti meg a közönség, és évről-évre naptár illusztrációként is megcsodálhatják. A 2017-es évre Arany nagy tisztelőjeként Tari Márta csupa Arany-vers illusztrációt készített, ez díszíti a most bemutatott falinaptárt. A kiadvány címe „Arany esztendő”, lapjain pedig nemcsak a hónapok sorakoznak, de Arany verseit is elolvashatja belőle, aki kezébe veszi. Egy különleges, egyedi kiadvány az ünnepi évre.
Arany, a halhatatlan
A vidám hangulatú Arany-nap zárásaként a Csonkatorony tövében a jeles költőre emlékeztek, halhatatlanok közé költözésének 134. évfordulóján. A költő földi élete 1882. október 22. napján véget ért, szellemisége, munkássága ma is töretlen, ismertsége és elismertsége felülmúlja a magyar irodalom vagy közélet legnagyobbjait is. Ennek jegyében emlékezett a szülőváros nagy fiára, Arany Jánosra. A gyermekfejjel tanítóként helyt álló, felnőttként tanárként nagyra becsült Arany Jánosra. A jegyzői munkát gondosan és alaposan végző hivatalnokra. A családfőre, aki mindennél fontosabbnak tartotta a felesége, gyermekei biztonságát, megélhetését. A nagyapára, aki unokája kedvéért gyermekként játszott, feledve testi kínjait, lelki bánatát. Az emberre, aki szívesen ragadta meg kedves gitárját s pengetett rajta ismert, vagy önmaga által szerzett dallamokat. A barátra, aki szobája magányát néha – ünnepekkor – felcserélte kollégái társaságára, s olyankor egy-két pohár bor mellett hajnalig nótázgatott.
A nagy költő alakját, munkásságát Dr. Pető Csilla tanfelügyelő idézte fel. Szavaiban felsorolta mindazt, amire a költő tanítja az utókort, a tanulás, a becsületesség fontosságára, majd dicsérettel szólt Arany városáról, ahol méltón őrzik és ápolják a nagy szülött emlékét, ahol szülőhelyét rendben tartják, költészetét versenyekkel éltetik tovább, a nevével fémjelzett iskolában pedig magyar emberré nevelik az ifjakat.
Az emlékezést Nemes Bernadett szavalata, Gali Teréz éneke színezte, majd a koszorúzás percei következtek. A főhajtásban részt vettek a nap vendégei, a jászárokszállási cserkészek, akik díszőrséget vállaltak és a koszorúzásban is segédkeztek.
Amikor az aranyló nap visszapillantott a Csonkatoronyra, ott épp a jászárokszállási Rozmaring Népdalkör nótacsokra borult virágba, majd miközben a rendezők meleg teával és forralt borral, a jászárokszállási vendégek jóvoltából pedig pogácsával és rétessel kínálták a megjelenteket, katonadalok csendültek. Még érzett a mézeskalács édes illata, és zengett az udvar a cserkészek vidám játékától, még kavarogtak a mesehősök a gondolatokban, s Toldi alakja ott vigyázta a megjelenteket, amikor beesteledett és az égen megjelentek az első csillagok.
„Októbert írunk, lassan minden falevél lepereg az ágakról, de mi tudjuk: nem az örök elmúlás jele ez, hanem csak egy szusszanásnyi szünet a tavaszi megújulás előtt. Októbert írunk, már csak szusszanásnyi pihenésre van időnk, hogy azután március másodikától teljes szívvel megélhessük a bicentenáriumot.” – összegezték az Arany-nap üzenetét a szervezők.
