Örömömre szolgált az, hogy Nyugat-Bácska falvaiból, illetve Zomborból ilyen sok gyerek gyűlt össze. A táncoktatók Csallóközi, Felcsíki illetve Moldvai gyerektáncokat tanítottak, a gyerekek pedig odaadó figyelemmel tanulták az egyre bonyolultabb lépéseket, jóízű nevetéssel telt meg a terem. Ez a látvány arra döbbentett rá, hogy a Zombori (ilyen jellegű) táncházmozgalom hiánya nemcsak az itteni, fúvós zenekarokkal kísért, inkább csak színpadi megnyilvánulásban működő hagyományőrzéshez ( kimondottan zene és tánc viszonylatban) való erős ragaszkodás eredménye, hanem egyszerűen hiánycikk. A zombori, nemesmiliticsi, bezdáni, kupuszinai szülők és oktatók egyaránt tárt karokkal fogadták a havonta egyszer megrendezett gyerektáncháznak ötletét, amire a Magyar Polgári Kaszinó szervezői is rábólintottak. Idén a farsang nemcsak tavaszt hozott Nyugat-Bácskában, hanem fánkot, táncot, muzsikaszót és jókedvet is.
