Magyarországról nézve sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy a határon túli magyarság kérdését leegyszerűsítsük, a romániai magyarság kapcsán például leginkább Székelyföld jut az eszünkbe. Bár az ezen a vidéken élő magyarok problémáit sem szabad félresöpörnünk, a magyar kisebbség lélekszámának csökkenéséért felelős folyamatok az etnikailag vegyes területeken élőket hatványozottan érintik. Számunkra természetes, hogy a reggeliző asztalnál magyar nyelven beszélgetünk, elindulunk az iskolába, ahol magyarul a magyarságunkról is tanulunk, társainkkal magyarul beszélünk - később munkahelyünkön is magyarok lesznek a kollégáink. A nap végén a boltban magyarul kérdezzük az eladót a termékekről, barátainkkal is az anyanyelvünkön vitatjuk meg a nap történéseit egy kávé mellett. Krassó- Szörény megyében ez elképzelhetetlen.
Resicabánya helyzete azért sem túl szerencsés, mivel iparvárosról lévén szó, a ma itt élő magyarok többsége az ország különböző pontjairól költözött a városba munkavállalás céljából, nincsen egy helyi magyar identitás, ami összefoghatná az embereket. A Templom és Iskola Szórvány Egyesület november 15-én rendezett beszélgetésén ugyanakkor elhangzott az is, hogy az ideköltözők többsége szerencsére olyan helyről érkezett, ahol a magyar kultúra szerves része volt a mindennapoknak – ez mindenképpen reménykeltő, hiszen elképesztő mennyiségű tudásanyag, folklór áll rendelkezésre, amit átadhatnak az eljövendő generációknak! Azonban mivel a most felnövekvők számára már nem feltétlenül olyan természetes és egyértelmű a magyarságuk megélése, ezért ahhoz, hogy büszkén vállalják a magyar identitásuk, aktív tagjai legyenek a közösségnek, mindenképpen erőfeszítéseket kell tenni. A Templom és Iskola Szórvány Egyesület is ennek segítésére jött létre, az általuk szervezett kulturális, közösségi események mind azt szolgálják, hogy fennmaradjon a magyarság a régióban. Az egyesület által hetente megrendezésre kerülő klubdélutánok is sokat segítenek, hiszen lehetőséget biztosítanak a magyaroknak a találkozásra és az eseményen fellépő Hóvirág Daloskör is azon fáradozik, hogy minél több emberhez eljussanak a magyar népdalok.
A Magyar Szórvány Napjáról a Templom és Iskola Szórvány Egyesület mellett a Platanus Egyesület is megemlékezett két nappal később, akik vacsorával egybekötött ünnepségüket a november 13 -ára eső Magyar Nyelv Napjára való megemlékezéssel fűzték egybe. A kapcsolás találó, hiszen ahogy már sokan mondták „Nyelvében él a nemzet". Miután Kun László beszéde véget ért a szórványról, olyan szavalatokat hallhattak a jelenlévők például Theer József vagy Őz Júlia előadásában, melyek igazán nagyszerű módon hirdették, hogy a magyar nyelvnek nincsen párja, egy olyan kincs, amire érdemes vigyáznunk. Bencze Imre: Édes, Ékes Apanyelvünk című műve is elhangzott az est folyamán, és talán ez a vers volt az, amiben a két jeles nap összeért: Bencze irománya ugyanis tökéletesen szimbolizálja, hogy milyen csodásan nyakatekert nyelv a magyar, aminek furcsa szabályait igazán csak mi, magyarok érthetjük.
Éppen ezért fontos a szórványban élők segítése, hogy az eljövendő generációk is tudják, hogy milyen érzés magyarnak lenni - helyi összefogással, a közösségek összekapcsolásával és az anyaország támogatásával ez pedig lehetséges.
