Megérkezés Szkopje városába
Miután a határt átléptem tudatosult bennem, hogy egy időre búcsút mondhatok a magyar feliratoknak, a latin betűknek. Este érkeztem meg a macedón fővárosba, mely európai nagyvárosokat megszégyenítve, fényárban úszott.
A mentorom, Sutus József már izgatottan várta érkezésemet, ahogy én is. József, a Macedóniai Magyarok Teleház Szervezetének az elnöke, aki ismerkedésünk után, a szállásomra kísért.
A kiadós alvás után másnap a munkáé volt a főszerep. Nagy Sándor monumentális szobrának talpazatánál találkoztam Dr. Varga Miklós Konzul Úrral, illetve a mentorommal. A találkozás célja, egy rövid egyeztetés volt. Az egyeztetés során megismertem a helyi magyarok mindennapját, a 2003-ban alapított szervezet történetét, illetve egyeztetést folytattunk a konzulátus képviselőjével a magyar állampolgárság ügyében és a nyelvoktatással kapcsolatban is. A baráti beszélgetés során megismertem az ’56-os menekültek történetét, ami büszkeséggel töltött el, mert 800 km-re az otthonuktól is aktívan megtartották identitásukat, miközben a macedón közösség is befogadta őket. Magyar honfitársaink olyan addig új dolgokat hoztak el, ami miatt büszkén mondhatjuk Macedóniában: „ÉN MAGYAR VAGYOK”. Nemzettársaink aktív részesei voltak a Macedón Filharmónia megalapításának, hogy csak egy nemes tettüket említsem. De a múlt mellett, a szervezet jelenlegi munkájával egy olyan megbecsülést vívott ki, amire méltán büszkék lehetünk. A találkozás után elmondhatom, olyan információkkal gazdagodtam, ami segítségemre lesz az elkövetkező kilenc hónap munkája során.
Az első találkozás
Várakozással teli hétfőre ébredtem. Ez volt a nap, amikor a szervezet tagsága megismer, és én is megismerhetem ezt a kisebb, de annál aktívabb közösséget.
A találkozás az elvárásaimnak megfelelt. Belépve a szervezetbe éreztem, hogy itt a „Magyar”, a „Nemzet” és a „Magyarország” szavak mögött tettek és érzelmek lapulnak. A tagság szeretettel és örömmel fogadott, amit munkámmal szeretnék meghálálni, és a „HÍD” szerep betöltésével erősíteni akarom az itteniekben az érzést, hogy Magyarország gondoskodik a határon túl élő honfitársairól. Éljenek bárhol a világon.
Öröm volt látni, hogy a tagság aktívan részt vesz a magyar identitás erősítésében, ezt bizonyítja a több éve elindult magyar nyelvoktatás. A közösségi rendezvények szervezése és a megemlékezések nemzeti ünnepeinkről kiemelt tevékenysége a szervezetnek. A csoporttal való egyeztetés után meghatároztuk a magyaróra csoportjait, így:
- 22 fővel, elindult a kezdők csoportja illetve,
- 12 fővel, elindult a haladók csoportja.
A hivatalos munkafolyamat mellett a legfelemelőbb érzés akkor ért el, mikor olyan tagokkal beszélgettem, kinek nagyszülei ismerték utoljára a magyar nyelvet, és az az erős identitásuknak köszönhetően ők is szeretnék megismerni a nyelvet, hogy így egy család tagjai legyenek, ez a család pedig a Magyar Nemzet.
A programom ismertetése és bemutatkozásom után kellemes beszélgetés vette kezdetét, ahol megismertem egy olyan közösséget és egyéneket, akikről sajnos keveset hallunk, és kevés az információnk. Ennek ellenére a szervezet csendben teszi a dolgát, közösséget épít, nyelvet tanít, és ami a legfontosabb: minden tettével a Magyar identitás erősíti.
Érzések
Összegezve elmondhatom, egy kicsi, de annál aktívabb szervezet része lettem, ahol öröm és megtiszteltetés a munka.
Örömet, büszkeséget, és felelősséget. Talán ez a három szó, ami jelenleg bennem mozog.
Öröm, mert a szeretet érzése, amit első találkozáskor éreztem, határtalan.
Büszkeség, mert része lettem egy közösségnek, akik 800 km-rel a magyar határtól is Magyarországot varázsolnak.
Felelősség, mert tudom a cél nemes, és a „Híd” szerep betöltésével szeretném Magyarország üzenetét elhozni, ÖSSZETARTOZUNK.
