A Petőfi Sándor ösztöndíjas első két hete Medgyesen
Ő a kiírt érkezési idő után fél órával is csak a vállát vonogatva nyugtatgatott. Majd amikor bólintott, hogy megérkeztünk, én még tudtára adtam, hogy a csomagom a hálókocsiban van. Látszott rajta, hogy ezzel nem számolt, odarohant, felrántotta az ajtót, lekapkodta még alvó utastársaim feje felől a bőröndöket, miközben nekem félrevert a szívem, hogy no, most biztosan fennragadok mindenestől a vonaton. Azt hiszem, rég örültek úgy Medgyesen embernek, mint én szinte ismeretlen mentoromnak, Balázs Botondnak, amikor feltűnt a kocsi végében és az izgalmak közepette jókedvűen lesegített a csomagjaimmal együtt a vonatról.
Négy órával később ott ültem a küküllőalmási falunapon vele és a többi madiszos fiatallal és igyekeztem a lehető legtöbb fontos információt megtudni Medgyesről, a környékről és egyáltalán a Szeben megyei és erdélyi magyar helyzetről. Ez után pedig vasárnapi ebédre is vendégül láttak a Balázs családhoz, ami még inkább elősegítette a meglepően gyors „otthon vagyok” érzését. Szinte ki sem hűlt a helyem a vonaton, hátizsákkal a hátamon kezdtem meg a Petőfi Sándor Ösztöndíj kilenc hónapos időtartamának első napját – szó szerint: in Medias res.
Ezt a cikket már a medgyesi Millenium-házban írom. A házat az első hét elején, a nyári tetőfelújítás után kitakarítottuk a hosszabbított programban résztvevő munkatársakkal, rendbe tettük a ház kiskönyvtárát és ez a közös munka jól össze is kovácsolta a csapatot. A hosszabbított program azt jelenti, hogy a Báthory István magyar tannyelvű általános iskolában, az alsós tagozaton 12 -16 óra között 5 munkatárssal felügyeletet és délutáni játékos foglalkozást, illetve ebédet biztosít a Medgyesi MADISZ. Mindezt a szülők számára térítésmentesen. Csütörtökön mentorom invitálására a Pro Schola gyűlésén is részt vettem megfigyelőként. A Pro Schola Mediensis pedig az az alapítvány, amely iskolabuszokat működtet, hogy a környékbeli települések magyar kisdiákjainak lehetővé tegye a medgyesi magyar iskolába való be- és hazajutást, továbbá az iskolának számítógépeket biztosít, versenyekre szállítja a diákokat, és minden egyébben segíti a diákok közösségét. Szintén az első héten a Nagy–Küküllő szeptemberi száma is kijött a nyomdából, az újságokat borítékokba raktuk és postázásra kerültek. Szeptember 12-én megkezdtük a délutáni iskolai foglalkozásokat, amelyek ebéddel, leckeírással és játékkal telnek.
Munkám egy része nem teljesen ismeretlen terület számomra: Kecskeméten öt évet dolgoztam az ifjúsági házban az ifjúsági klub koordinátoraként. A mindennapos klubélet mellett ifjúsági bálokat, diákfórumokat, fesztiválokat, irodalmi esteket szerveztünk az ifjúsági csoporttal. A MADISZ-nál az újságszerkesztésben, a délutáni gyerekfoglalkozások során, rendezvényeken kapcsolódok be a csapat munkájába. A székházban töltött néhány napban alkalmam nyílt felfedezni korábbi programok nyomait. Dobozokban, mappákban, újságokban vagy az online felületeken is, de még inkább az első beszélgetések során, így lassan kirajzolódnak számomra leendő teendőim. Vasárnap pedig megismerkedtem a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által működtetett Kolping–ház lakóival, és Nagy Mariannal, a ház vezetőjével és munkatársaival.
Biztosan lesznek kihívások és egyúttal örömök is. Részemről a legfontosabb, hogy igazán hasznára legyek majd a helyieknek. Remélem, hamarosan megismerem a település további, és a környékbeli települések magyar közösségeit is.
És a város?
Kedves medgyesiek, azzal a vallomással tartozom, hogy városuk még az előtt rabul ejtett, hogy ideérkeztem volna. Amikor megkaptam az értesítést a kiküldetésem helyszínéről, könyveket és számos videót is megnéztem Szászföldről és Medgyesről. Így reggelente, amikor a történelmi főtéren át a Millenium-házba veszem az utam, nem győzök rácsodálkozni a tornyokra, homlokzatokra vagy egy-egy gondozott virágoskertre. Ha tehetik, legközelebb a városban járva ne mulasszanak el felfedezni valamit az újonnan érkezők szemüvegén át kitekintve, mert csodaszép városuk van!
Aki pedig még nem járt itt, csak bátorítani tudom, hogy látogasson el Medgyesre és a környék szász, illetve magyar örökségét tekintse meg.
Ám nem lenne teljes az „otthonérzetem”, ha nem lenne az a sok kedves ember, akikkel eddig itt találkoztam, és akik segítették az első napokban beilleszkedésem. Köszönöm a kedves fogadtatást Botondnak, családjának, a fogadószervezetemnek, az új munkatársaimnak, sőt, a boltokban, piacon vagy a bankban azt a nyitottságot, hogy magyarul, angolul, vagy (még egyelőre csak 10-15) román szóval, vagy jelbeszéddel, de eddig sikerült végül egy nyelvet beszélnünk.
