„Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A multnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Ugy rettegé a föld kirántott kardunk,
Mint a villámot éjjel a gyerek.”
(Petőfi Sándor: Magyar vagyok, részlet)
plakát-
cikk a buszmegállóban
-
mécsesek
-
gyerekek a megemlékezésen
Október, őszi napfény, nemzeti gyász. Arad. Ezen a napon minden magyar ember lelke gyászba borul.
Az aradi tizenhárom vértanúra emlékeztünk Vicében, 2016. október 6-án.
A gyerekekkel előzetesen plakátokat készítettünk, melyeket a falu különböző pontjain helyeztünk el. A falu lakói így már október 6. előtt olvashattak a haza függetlenségéért harcoló aradi vértanúkról.
„Világosnál, Világosnál,
Huszárok könnyeznek,
Sírva sírnak veszedelmén
A magyar nemzetnek.”
(Gyulai Pál: Világosnál, részlet)
A megemlékezésen köszöntésem után a gyerekek elmondták az október 6-án történteket, felsorolták a vértanúk neveit, majd Ady Endre: Október 6. című versét mondták el. Ezt követően közösen, gyertyagyújtással emlékeztünk az 1849. október 6-án, Aradon kivégzett tizenhárom vértanúra: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Gáspár András, Knezic Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Lenkey János, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József és Török Ignác, és a Pesten kivégzett, első magyar felelős miniszterelnökre, gróf Batthány Lajosra.
A megemlékezés végén imádságunkat azoknak ajánlottuk, kik a szabadság eszméjéért kiálltak, ezért életüket áldozták.
