Szeptember 30-án, pénteken éjszaka érkeztünk meg szállásunkra Palicsra, a Villa Larusba. Másnap, szombat délelőtt idegenvezetés keretében megnéztük Szabadka városát. Elsétáltunk a város egyik legrégibb épületéhez, a Ferences templomhoz és a hozzá tartozó Fekete Boldogasszony kápolnához, ahol megtekinthető a Fekete Mária kegykép. Ezután túravezetőnk Reichl (Raichle) Ferenc örökségét mutatta meg nekünk.
Az építész a 19. század végén munkálkodott, a nevéhez köthetők az első szabadkai szecessziós épületek, melyek közül kiemelkedik a Raichle-palota. A kiváló magyar építész hagyatékának megcsodálása után sétáltunk a Főtérre a Népszínházhoz, majd kívülről-belülről megnéztük az ugyancsak magyar szecessziós stílusban épült Városházát.
A város központjából a Zsinagóga, majd a Székesegyház felé vettük az irányt. Majd innen a város legrégebbi Magyar Művelődési Központját, a Népkört kutattuk fel. Ott fogyaszthattuk el az ebédünket is.
Délután a Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület tagjai fogadtak bennünket. Vezetőjük, Mihályi Katalin mutatta be nekünk a 118 éves szervezetet és ismertette dalárdájuk működését, munkájukat. Az énekkaruk fejlesztése és a fellépéseikre, hangversenyekre való készülődés mellett nagy erőt fektetnek a vajdasági népi kézműves termékek készítésébe. Tradicionális mintákat, és a környékre jellemző technikákat használva hímeznek az asszonyok.
A Lányi Egyesület megismerése után a spliti magyarok mutatták be működésüket. Először vezetőjük, Kollár István majd a képviselőjük, Tripolszki Anikó beszélt munkájukról.
E tartalmas nap zárásaképpen este a splitiekkel részt vettünk a palicsfürdői Vigadó épületében megtartott Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok megnyitóján. A program csodálatos és különleges hátteréül a bukovinai székelyek varrottasaiból készített kiállítás szolgált. Az eseményen még volt szerencsém találkozni a vajdasági Petőfi-ösztöndíjasokkal mielőtt továbbutaztak volna célállomásukra.
Vasárnap a spliti magyarok többsége felkutatta rég nem látott családját, rokonait, míg mi, többiek Palicsfürdőt fedeztük fel. A délután folyamán pedig abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy meglátogathattam otthonában Tolnai Ottó Kossuth-díjas vajdasági író/költőt.
A spliti küldöttség másik felével végül este találkoztunk ismét a vacsorát biztosító magyar Mauer Borászatban. Oszkár és családja körülbelül 12 hektárnyi területen tevékenykedik, telkei Szabadka - Horgos körül, a Duna partján, valamint Szerémségben találhatók. Elmondása szerint a szerémségi boroknak több mint négyezer éves hagyománya van. Léteznek olyan szőlőfajták, melyek innen kerültek Tokaj területére.
A Mauer pince évente 50-60 ezer liter bort produkál, számos palackozott típusa közül mi négyet kóstolhattunk meg a vacsora keretében.
Vasárnap elmúltával kirándulásunk a végéhez ért. Hétfőn Vukovár felé vettük az irányt. Szándékomban állt összeismertetni a spliti magyarokat a vukovári egyesület tagjaival, ugyanis eddig csak a vezetők kötöttek barátságot. A kiránduló társaság nagy örömmel fedezte fel a vukovári otthon szobáit, új és felújított tereit. Sokan ámulva nézték a falakra feltett szőtteseket, hímzett kendőket és a berendezett tiszta szobát. Végül engem biztonságban hagyva, friss kávéval és süteményekkel eltelve indultak útnak a tengerpart irányába...
Köszönettel tartozom a spliti társaságnak az élményekért! Mindamellett, hogy életemben először sétálhattam Szabadka utcáin, lehetőségem adódott a tavasszal (Splitben) kötött barátságok elmélyítésére is. Köszönöm kedvességüket, nyíltságukat és hogy közösségük tagjának érezhettem magam e pár nap alatt!