"Nem kell dér...
Nem kell dér az őszi lombnak,
Mégis egyre sárgul:
Dér nekűl is, fagy nekűl is,
Lesohajt az ágrul.
Nem kell bú az aggott főnek,
Mégis egyre őszül:
Bú nekűl is, gond nekűl is
Nyugalomra készül.
Hátha dér-fagy, bú-gond érte,
Ősze is már késő:Hogy' pereljen sorsa ellen
A szegény lomb és fő!..."
(Arany János, 1878 október 10.)
A késő délutáni órákban érkeztem meg Nagyszalontára, ahová a családom is elkísért. Az Arany nap a Csonkatorony tövében került megrendezésre, ahol már javában zajlott a mesemondó verseny, és előkészületeiben jártak a mézeskalács sütés helyszínén. Az udvaron Toldi Miklós erejét lehetett mérni a petrencés rudakkal, melyeket az aprócska fiúcskáktól a daliásabb legényekig bárki kipróbálhatott! A Sinka István kézműves kör rendezésében díszíthették a gyerekek az illatozó mézeskalácsot, így igen sokszínű, tetszetős mestermű született! Három gyermekem is örömmel foglalatoskodott a díszítéssel, melynek célja volt egy kis elő adventi hangulatot közvetíteni.
Az igen jó idő jegyében úgy döntöttünk, hogy egy kis családi időtöltésként ellátogatunk Arany János szülőházához, és végignéztük a szoborpark legismertebb alakjait!
Majd siettünk vissza a rendezvény helyszínére, hiszen az Arany nap rendezvény záró momentumaként a Csonkatorony tövében megemlékezést tartottak a költő halálának évfordulóján, dr Pető Csilla Tanfelügyelő idézte fel a költő alakját, munkásságát. "Felsorolta mindazt, amire a költő tanítja az utókort, a tanulás, a becsületesség fontosságára, majd dicsérettel szólt Arany városáról, ahol méltón őrzik és ápolják a nagy szülött emlékét, ahol szülőhelyét rendben tartják, költészetét versenyekkel éltetik tovább, a nevével fémjelzett iskolában pedig magyar emberré nevelik az ifjakat."- írja a bihari napló.
A lemenő nap fényében szavalattal és énekkel színesítették a megemlékezést, ezt követően pedig a koszorúzás következett, melynek színvonalát a jászárokszállási cserkészcsapat díszőrsége emelte.
A rendezvény zárásaként a Jászárokszállási Rozmaring Népdalkör nótacsokra hangzott el, szerelmes és katona dalokkal, melyben jómagam is énekeltem, s ezzel felejthetetlen emléket őrizvén a nagyszalontai Arany János emléknapról! Köszönettel tartozom a jászárokszállási 857-es számú Szent Erzsébet Cserkészcsapatnak, Csécsei Tamás jó barátomnak, a Jászárokszállási Népdalkörnek, valamint Patócs Júliának, hogy lehetővé tették számunkra ezt a felemelő napot, s hogy méltón megemlékezhettünk Arany János halálának évfordulójáról!
