A magyar népi kultúra és kiemelkedően a magyar népzene szeretete, művelése felé vezető utam egy fölfedező út volt. Mint a mindennapi életben, úgy népművészetben és a zenében is az egyszerűséget, tisztaságot, eredetiséget kerestem. Ahogy az erre vonatkozó tudásom egyre bővült, úgy világosodott meg számomra az az óriási érték, amely a magyar kulturális örökségben rejlik, és tudtam, hogy ezen értékek őrzése, továbbadása lesz a hivatásom. 1997-ben a Debreceni Egyetem néprajz szakos hallgatója lettem, és mindemellett népzenével foglalkoztam. Rendszeres gyűjtő utakon vettem részt, amely a néprajz több területét érintette, főleg a folklórt és a társadalomnéprajzot. Tanszéki csereprogram keretében 1999 tavaszi szemeszterét a kolozsvári Kriza Intézet alkalmazásában töltöttem és jobbára kalotaszegi falvakban végeztünk néprajzi terepmunkákat. A népzene közben egyre nagyobb szerepet töltött be az életemben. A debreceni táncházak, néptáncegyüttesek aktív zenésze voltam, gyakran szerepeltünk bel- és külföldi fesztiválokon a magyar néptáncot és népzenét képviselve. A népzene művelése mellett szükségét éreztem annak, hogy ezt a tudást át is adhassam, hogy a napjaink ifjúságától távolra sodródott népi kultúrát közelebb hozzam, megismertessem. Ezért 2004-ben beiratkoztam a Nyíregyházi Főiskola ének-zene – népzene tanári szakára.

2006-ban költöztem Pécsre, ahol a Berze Nagy János AMI keretei közt tanítottam népi hegedű, koboz és folklórismeret tárgyakat. Ugyanakkor a Tenkes Zenekarral néptáncegyüttesek kísérete mellett rendszeres táncházaink vannak gyermek, ifjúsági és felnőtt korosztály számára. Zenekarunknak van több ismeretterjesztő műsora a magyar népzene, népi hangszerek tárgykörben, illetve rendszeresen zenélünk gyermek játszóházakban, ahol népi játékokkal ismerkedhetnek meg a legkisebbek. Mind népzenei, mind néprajzi tevékenységeim során igen gyakran találkoztam határokon túli magyar közösségekkel. Ezek a találkozások több esetben kapcsolatokká, barátságokká erősödtek. Mindig fontosnak éreztem a különböző nemzetrészek egymáshoz fűződő kapcsolatainak erősítését. Éppen ezért örültem, mikor hallottam, hogy elindul a Petőfi Sándor Program, melynek éppen ez a kitűzött célja.

A Program első évében Kőhalomban és vidékének szórványaiban végeztem sokrétű közösségépítő tevékenységet, mely által megbizonyosodtam afelől, hogy van és lehet mit tenni azért, hogy közösségeink megerősödjenek és ne szétszórtan, hanem egységesen képviseljük a magyar nemzetet hazánkban, a Kárpát-medencében. A következő ciklusban Felvidéken, a Gömör-megyei Tornalján szeretném a helyi igényeknek, lehetőségeknek megfelelően kibontakoztatni szakképzettségemnek megfelelő munkásságomat.