Családomból hozom a magyar nyelv és a haza szeretetét. Nagyszüleim az 1848-as eszmék hívei voltak, míg dédszüleim a boldog békeidőkben éltek a monarchiában. Ez a kétféle hazaszeretet nem ellenségeskedést, hanem elfogadást szült a családomban. Engem is arra neveltek, hogy sosem valakiknek ellenében legyek magyar, hanem a közös értékekre neveltek. Budapesti születésű lévén a haza szívében nőttem fel, de a magyarság értékét akkor éreztem át igazán, mikor a rendszerváltás előtti időkben Erdélybe jártunk levelezés útján megismert barátainkhoz. Lenyűgözött, hogy a veszélyek és nehézségek ellenére milyen erősen tartják magyar identitásukat, milyen szépen élik a hagyományokat és milyen gyönyörűen, ízesen beszélik a magyar nyelvet. Ott értettem meg, milyen nagy ajándék, mennyire nem magától értetődő, hogy én szabadon használhatom az anyanyelvemet.

2022 óta a kapcsolatok fontosságát hirdető Kárpát-medencei működésű Háló Egyesületnél dolgozom. Találkozókat szervezünk, határon innen és túl közösségeket támogatunk, hozunk létre és kapcsolunk össze, kulturális, önismereti, lelki programokat szervezünk.

Budapesten pedig kulturális és közösségi központot üzemeltetünk, ahol évente 700-nál is több program, találkozás zajlik, alkalmanként 2-140 fő részvételével.

Bár minden régióból, így Délvidékről is vannak partnerközösségeink, Horvátországba még nem terjedt ki a Háló, így nagy lelkesedéssel és kíváncsisággal várom az új közösség megismerését és a közös munkát a fiumei Magyar Házban. Remélem, a korábbi természetvédelmi munkáim során szerzett túravezetői, környezeti nevelői tapasztalataimat is tudom majd hasznosítani.