A máramarosszigeti református gyülekezeti házban ünnepélyes keretek között nyitották meg a Szabó Aurél és Prielle Kornélia emlékkiállítást. A csekély méretű, ám igen gazdag kiállítás két teremre oszlik. Az egyik terem Prielle Kornéliának állít emléket, míg a másik teremben a Szabó Aurél könyvtár található. A kiállítást Zolopcsuk Pál Róbert helytörténész mutatta be részletesen.
Prielle Kornélia nevét a legtöbben onnan ismerhetik, hogy ő volt az a színésznő, akinek 1846-ban Petőfi Sándor, vándorszínész évei alatt megkérte a kezét, azonban a házasság szülői beleegyezés hiányában elmaradt. Azt azonban már kevesen tudják róla, hogy ő volt az első olyan színésznő, akit 1881-ben a Nemzeti Színház örökös tagjává választottak.
A Prielle Kornéliának berendezett szobában sok más emléktárgy mellett helyet kapott az a támlásszék is, amelyet a művésznő a kolozsvári színházigazgatótól kapott ajándékba. Erre a támlásszékre van ráhímezve a színésznő által megformált több száz karakter közül azoknak a neve, amelyekben a legemlékezetesebb alakítást nyújtotta.
Prielle Kornélia szülőházának a helyén épült a Szabó Aurél ügyvédi palota. A néhai ügyvéd a Millenniumhoz kapcsolódóan a palota falára egy erre vonatkozó emléktáblát is elhelyezett. Ez a tábla szintén a református egyház tulajdonában van, és ugyancsak megtekinthető a kiállításon.
A kiállítás másik része a Szabó Aurél könyvtár. A könyvtárban található szekrénysor még 1893-ban, az ügyvédi palota építésekor készült. A gondosan faragott bútor üvegtábláin Shakespeare, Goethe, Schiller, Arany, Moliere és Jókai arcképe található.
„Szabó Aurél feleségének emlékirataiból kiderül, hogy férje soha nem tett úgy egyetlen könyvet sem a könyvespolcára, hogy ne olvasta volna el. Könyveit nagyon gondosan rendszerezte; külön helyet tartott fenn a költeményeknek, regényeknek, díszalbumoknak, valamint a gyűjteményben helyt kaptak még különféle lexikonok, jogi- és úti könyvek is.” – mondta a helytörténész.
A két világháborúnak és a különféle rendszerváltásoknak köszönhetően a 4500 kötetet számláló gyűjteménynek csak egy töredéke, mintegy 2500 kötet maradt fenn, mégis hűen adja vissza Szabó Aurél korát, mivel a néhai ügyvéd nem gyűjtötte a régi könyveket, leginkább csak olyan könyveket vásárolt, amelyek az ő idejében jelentek meg.
A gyűjteményt eredetileg a Máramarosi Közművelődési Egyletre hagyományozták volna, melyet a helyiek ma Kultúrpalotaként ismernek, de az 1918-as változások után Szabó Aurél özvegye úgy döntött, hogy a teljes gyűjteményt inkább a református egyházra hagyományozza.
A kiállítás részeként látható még Szilágyi István, a volt református líceum egykori tanárának mellszobra is, melynek a többi mellszobortól eltérően a talapzata önmagában is egy műalkotás volt. A szobrot Tóth András debreceni szobrászművész készítette. A szobor egyik érdekessége, hogy Szilágyi István halála után a református gyülekezet gyűjtésbe kezdett, melyhez egyébként a katolikus egyház is csatlakozott, és két év múlva már el is készült a mellszobor, mely 1944-ig a volt református líceum udvarán állt, majd a református lelkészi hivatalba szállították.
A kiállításnak nincs meghatározott nyitvatartási ideje, azt csak előzetes egyeztetés alapján lehet megtekinteni.
