Lépes György 1375 körül született Marosszentimrén. 1403-1417 között erdélyi prépost, 1427-1442 közötti viharos időben pedig Erdély püspöke volt, aki Luxemburgi Zsigmond magyar királytól kapta püspöki kinevezését, amelyre természetesen a pápai megerősítést is megkapta.
1436-ban a huszita mozgalmak terjedése ellen küzdött, 1437-ben a husziták ellen hívta be Marchiai Jakab inkvizítort. Luxemburgi Zsigmond az Árpád-korban alkalmazott pénzrontás eszközéhez folyamodott, s az országot három éven keresztül rossz minőségű ezüstpénzzel árasztotta el. Erdélyben - amíg a rossz pénz forgalomban volt - Lépes György nem szedett be adót, a parasztság kezében pedig csak ilyen pénzből halmozódott fel jövedelem. Gyakorlatilag ez indította el a Budai Nagy Antal által vezetett parasztfelkelést. 1437. július 6-án kötötték meg az erdélyi nemesek és a parasztfelkelés vezérei a kolozsmonostori egyezményt, amelyben a fellázadt jobbágyok számára számos kedvező intézkedést helyeztek kilátásba.
Lépes György 1442-ben, a török támadásakor, bandériumaival Hunyadihoz csatlakozva vette fel a harcot. Marosszentimrénél megütköztek a török előhaddal, ahol elesett. Halála helyén kőkeresztet állítottak, amely napjainkban restaurálva, megszentelve a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola udvarán látható.
(fotó :seminarium.ro, Seminarium Incarnatae Sapientiae)
