Szilágyság különleges kincsei közé tartozik Somlyóújlak 13. században épült, rejtekfolyosós temploma. Már többször jártam ezen a csodálatos helyen és mindig elvarázsolt, ezért szeretném most megosztani másokkal is ezt az élményt.
Szilágysomlyótól tíz kilométerre északra fekszik egy alig hatszáz lelket számláló kis település, Somlyóújlak (Uileacu Simleului). Szilágysomlyó felől jövet már messziről látszik a vöröses háztetők fölé magasodó Árpád-kori templom, mely a román stílus egyedüli fennmaradt emléke a vidéken. Mégsem ősisége, hanem különleges falfolyosós szerkezete miatt vált híressé. Építésére vonatkozóan nincsenek perdöntő adatok, egy 18. századból fennmaradt írás így vall erről: „…s.-újlaki templomocska a maga Építőjéről s Fundálójáról a Hazának változásai közben elfelejtkezett, mivel nincsen senki, de még semmi is, a mi ennek eredetiről s változásairól ezerhétszázig emlékeznék…”
Nem ismerjük éppíttetőjét és a különleges kialakításának okát sem. Mivel Szilágyság nem szerepelt a pápai tizedjegyzékben, így arról sincs adat, melyik szent tiszteletére állíthatták. Legtöbben a 13. század második felére teszik a templom létrejöttét, amikor a falu már a Pok nemzetség birtokában volt. Entz Géza szerint Móricz királyi udvarbíró lehetett az építtető. A helyi hagyomány egy közeli apácakolostorról is szól, amelyről Petri Mór azt írja, hogy alapjai látszottak még a 19. század elején. A falfolyósós szerkezetre is ez a két legelfogadottabb indok: egyrészt a nemes urak, másrészt az apáca hölgyek elkülönítése a Szentmisék alatt.
A 18. század közepétől kezdve egyre több a templomra vonatkozó adat. A jelenleg meglévő 48 darabból álló kazettás mennyezet 1754-ben készült el. Érdekessége, hogy egyetlen feliratos darabja tükörírás. 1775-ben fejeződött be a szószék barokkos koronája, mely a fiait saját vérével tápláló pelikánmadarat ábrázolja. Ugyanebben az évben nyerte el mai formáját a nyugati karzat, a padok egy része és egy új, kétszárnyas bejárati ajtó. 1823-ban állították fel a napjainkban is látható haranglábat. A templom hajójának délnyugati sarkában szűk, félköríves ajtónyílás található: a dongaboltozatos feljárat. Innen tizenhat fa lépcsőfok vezet fel a hajófalban húzódó folyosóig, de még mielőtt odaérnénk, egy utólag kialakított ajtónyíláson kiléphetünk a legénykarzatra. Az északi falfolyosó teljes hosszában megmaradt, külső oldalát öt kerek ablak, belső falát pedig három kettős és egy egyedülálló félköríves nyílás tagolja. Az 1846-ban készült toldás következtében a falfolyosó összefüggő egésze sajnos megszakadt, de a látvány így is egyedülálló és csodálatos.
Történelmi forrás: Zsigmond Attila: Erdélyi műemlékek 12 (1996, UTILITAS Könyvkiadó)
