A cserkészet már kisiskolás korom óta az életem szerves részét képezi. Amikor elkezdtem cserkészkedni, még csak egy nagy kalandnak indult, de még mindig az. A második cserkésztörvény szerint: "A cserkész híven teljesíti kötelességeit, melyekkel Istennek, hazájának és embertársainak tartozik."  Ez az évek során átszőtte a lényemet és ez az értékrendszer, mely a cserkészet alapköve az életem alapköve lett. Kiscserkészként az élet szeretetét és a játék örömét tanultam meg. Aztán az évek alatt, ahogy lépkedtem felfelé a ranglétrán, őrsvezetőként, rajparancsnokként, kiképzőként és csapatparancsnokként egyre nagyobb felelősség hárult rám, melyhez mindig fel kellett nőnöm, és egyre inkább meg kellett ismernem önmagam, melyben pszichológiai tanulmányaim is jó támpontként szolgáltak. Az ország legnagyobb cserkészcsapatának parancsnokaként felelősséget vállaltam közel 450 emberért és a hároméves szolgálat során sok tapasztalatra tettem szert a közösségszervezésben is.

Megismerve a temesvári magyar közösségeket, a célom, hogy a cserkészetben megszerzett pedagógiai ismereteimet és a pszichológiai tanulmányaimból adódó tudásomat a gyerekek javára tudjam fordítani és játékos formában tudják a magyar nyelvtudásukat fejleszteni.