Arany János szülővárosában láttam meg a napvilágot, 41 éves vagyok, tíz éve élek Pápán. Kamaszkoromtól fogva érdekel a közélet, szűkebb és tágabb környezetem sorsának alakulása. Az 1989-es fordulatot követően aktív tagja lettem a szalontai magyar ifjúsági szervezetnek, a MIDESZ-nek, amelyben elsősorban közösségszervezői munkát végeztem. A gimnáziumban nevemhez kötődik a Hajdú Diáktanács életre hívása, illetve diákújság alapítása, szerkesztése. Az anyanyelvhasználat szabadságát, valamint a kisebbségi jogok érvényesülését már középiskolás diákként az egyik legfontosabb célnak tartottam. Életem későbbi szakaszaiban újságíróként, illetve magánemberként is a határon túli magyarok egyéni és kollektív jogainak kiteljesüléséért dolgoztam.

Az elmúlt 20-25 év folyamán újságírói, programszervezői, marketinges munkakörökben sok olyan tapasztalatot szereztem, amelyekkel a külhoni magyarság szórványközösségeinek értékőrző hagyományápolását segíteni tudom, továbbá tájékoztatási, közösségépítő, támogató tevékenységemmel erősíteni kívánom a nemzethez való kötődésüket.

Szülővárosomban helyi irodalmi lapot szerkesztettem több éven át (Múltunk + Jelenünk), hagyományőrző íjászegyesületet alapítottam (Nagyszalontai Hajdúíjász Egyesület), élő történelemórákat tartottam öntevékenyen. Nagyszalonta alapításának 400. évfordulójára kiállítást és nemzetközi íjászversenyt szerveztem az egyesület tagjaival összefogva. Több pályázatot sikerült megnyernünk. Mindig is célnak tartottam a magyar nemzeti hagyományok továbbadását és életben tartását.

Különböző pápai városi programok rendezvényszervezőjeként – Böjtelő, Agrárexpó, Játékfesztivál, Bornapok, Szent Márton Napok, Gyertyafényes Advent stb. – jelentős tapasztalatokat szereztem a belső-külső kommunikációban használható módszerek alkalmazásában, amelyekkel előmozdíthatom a szórványközösség életét pályázatírás, avagy helyi szponzorok felkutatása által. Tevékenységem során szeretnék minél több embert személyesen megszólítani, felkelteni érdeklődésüket a magyar kultúra és közösségi élet iránt, és olyanokat is aktív szerepre ösztönözni, akik jelenleg kevésbé vesznek részt a közösségi programokban.

Szeretek csapatban dolgozni a közös célok eléréséért, bevetve kommunikációs képességeimet és gyakorlatiasságomat, kitartásomat és elkötelezettségemet.

A Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként egy olyan szórványvidéken szolgálhatok, ahol a szászok várfalakkal megerősített templomaik védő szárnyai alatt dacoltak az évszázadokkal. A szórványban élő magyarságnak olyan „erődtemplomokra” van szüksége, amelyek a lelkekben épülnek – múltunk hagyományait megőrizve, kultúránkat éltetve –, és mint áttörhetetlen várfalak állnak ellen az asszimiláció és a globalizáció egyre erőszakosabb térhódításának.