Jelenlegi hely

1991 - A vukovári honvédő háború eseményei és következményei

/ Mandácskó Eszter /
mandacsko.eszter képe
November 15-ét követően 3-4 napon keresztül emlékeznek meg Vukováron az 1991-es háborúról. A gyászhét részleteinek és a harcokat átélő helyi magyarok, áldozatok történetének bemutatása előtt fontos a település és környékének nem oly távoli múltját megismerni, ugyanis a jelenlegi állapotok, ellentétek, mozgatóerők innen eredeztethetők.

 

A béke jele - Vukovár és környékén a legtöbb háborús (kivégzések helyszínein található) emlékműbe belevésték

A második világháború után létrejött a szocialista Jugoszlávia, melyet hat tagállam alkotott. Joszip Broz Tito vezette az államalakulatot egészen 1980-ig, azonban halála után felszínre kerültek a gazdasági és a politikai ellenétek. Szlovénia és Horvátország a piacorientált reformokban, demokratizálódásban látta a jövőt, azonban a hatalmas és domináns Szerbia továbbra is a kommunista ideológia követésében, a föderatív berendezkedésben hitt. Így született meg az akkori szerb vezető, Slobodan Milošević által követett Nagy-Szerbia álom, mely minden szerb egy államban történő egyesítését jelentette.

1991 júniusában Horvátország kikiáltotta függetlenségét, azonban a szerb vezetőség a nagy államban, a Nagy-Szerbiában való hitét nem hagyta veszni. Barátok, családok szakadtak szét a kiéleződő horvát-szerb ellentét miatt. Nyár végén elkezdődtek a Duna mentén, a horvátnak kikiáltott területekért vívott harcok, melyek elől a lakosság bizonyos része el tudott menekülni, azonban sokan a településeken rekedtek. Vukovárt érte a legtöbb támadás, 90 napon keresztül ostromolta a Jugoszláv Néphadsereg a várost, melyet a helyi civilekből és katonákból álló honvédők próbáltak tartani. Azonban az ágyúk, a tankok, a bombázó repülőgépek miatt nem tudták sokáig védeni a települést. November 16-a után már nem volt remény, sorra vesztek el a város frontjai, a házak a felismerhetetlenségig omlottak össze, holtestek hevertek mindenütt.

Azonban a harcok megszűnésével sem fejeződött be a terror. A város határában, az ovčarai gyűjtőtáborba vitték az embereket, akiket többnyire a település kórházából hurcoltak el. Kivégzésük előtt megkínozták őket. A harcoknak több ezer, köztük 1800 civil, azon belül mintegy félszáz magyar áldozata volt, és a mai napig hosszú az eltűntek listája. November hónap további napjain az életben maradt lakosokat kivezették a városból, vagyonuktól megfosztva, rettegve hagyták el összerombolt otthonukat. A Jugoszláv Néphadsereg Horvátország közel egyharmadát foglalta el 1995-ig és az általa birtokolt területen etnikai tisztogatást végeztek, a lakosok homogenizálására törekedtek. Válaszként 1995 augusztusában kezdődött a Vihar hadművelet, mely során a horvát hadsereg pár nap leforgása alatt visszafoglalta a Duna vonaláig a szerbek által birtokolt területeket, a harcok elől menekülő szerb lakosokkal pedig (egyfajta revansként) nem bántak kesztyűs kézzel.

A kivégzések egyik helyszíne -  Ovčara

A 90-es években történtek után Vukovár lett a független Horvátország jelképe, a hősiesség és hazaszeretet nemzetközileg is elismert példája. Az elmúlt 20 év alatt elképesztő változáson ment keresztül a város, ismét élhetővé tették, hála a horvátországi és uniós támogatásoknak, erőfeszítéseknek. 1995 után megtisztult a romoktól, új házakat építettek, középületeket renováltak, köztereket szépítettek meg, és nem utolsó sorban feltárták a háború tömegsírjait és végső nyugalomra helyezték az e célra létrehozott vukovári emléktemetőben a civil és a katonai áldozatokat is. Minden évben november 16-át követően 3-4 napos gyászt és megemlékezést tartanak a történtek végett. November 16-án a vukovári magyarok vonulnak és tisztelik meg halottaik emlékét a temetőbeli keresztnél. November 17-én a béke jegyében lámpásokat engednek az égre, november 18-án az ország minden szegletéből és külföldről is érkeznek vendégek, akik a kórháztól egészen a temetőig vonulnak. November 19-én pedig a temetőtől az ovčarai emlékhelyig és a kivégzések helyszínéig menetelnek a megjelentek tisztelegve a terror áldozatai előtt.

Fehér kereszteket állítottak a tömegsírból kiemelt áldozatokért - Vukovári emléktemető

A menekültek, elvándorlók zöme a 90-es évek végén, 2000-es évek elején tért vissza, azonban nem mindannyian. Családok idősebb tagjai újra felvették életük itteni fonalát, azonban a fiatalok többsége, amennyiben menekült évei alatt külföldön lett munkaképes vagy kapott állást, ott alakította ki új életét. Így a lakosság létszáma megcsappant, néhol teljes utcák néptelenek, házak lakatlanok. Jelenleg közel 30 ezren laknak a városban.

Vukovár a kontraszt városának is tekinthető. A háború maradványai még mindig észlelhetők a városon, vannak épületek, melyek a mai napig romos, száz vagy ezer lövedékkel megtűzdelt állapotban állnak a belvárosban és a külvárosi részen egyaránt. Az elhagyottságnak a már említett elvándorlás, vagy anyagi problémák és nem tisztázott tulajdoni viszonyok is lehetnek okai, azonban érdekes látni a hasonló, majdnem azonos felépítésű házakat abszolút különböző állapotban. A múlt árnyai állnak a jelen (és jövő) újdonságai mellett, és bármerre jár az ember ilyen ellentétekre akad a városban. A mai fiatal nemzedéknek, akik nem élték át a harcok borzalmait, elakasztja szavát az itt-ott tapasztalható látvány.

Lakóházak és a vukovári víztorony - a kontraszt bemutatása

A tolerancia a lakosok körében szintén elképesztő. A két fő nemzet állampolgárai, horvátok és a szerbek a mai napig egymás mellett élnek a városban a múltban történtek ellenére. Holott nyilvánvaló, hogy Horvátország és a vukováriak honvédő háborúnak tartják az 1991-es szerbek elleni harcokat és eseményeket, Szerbiában pedig a hallottak alapján az 1995-ös horvát támadást népirtásként, emberiesség elleni bűnként emlegetik.

Meg lehet-e békélni ezek után?