Már az alkalom első megemlítésekor tucatnyi főt sikerült toboroznom, a következő napok szervezőmunkája pedig még nagyobb sikert hozott. Az órákon augusztus óta többször is szó esett a magyar ételekről, a klasszikus hazai fogásokról, olyan részletekbe is belemélyedve, mint a fűszerezés vagy a kísérő italok. Most végre adott volt a lehetőség, hogy a tagok – egy kellemes, a közösséget magát is jobban összekovácsoló est keretei között – kipróbálhassák mindazt, amiről eddig csak hallottak.
A lelkesedést mutatja, hogy már az esemény „nulladik napján” meglátogattuk az elegáns éttermet, jóformán elfoglalva annak egyik felét. Több mint húszan gyűltünk össze, a gyermekektől a legidősebbekig – joggal beszélhetünk tehát sikeres közösségépítésről.
A testes borok kipróbálása után megjelentek az asztalon a disznósajtos-sonkás hidegtálak, a kacsasültek, a kis bográcsokban tálalt gulyás és sok más, valóban magyarosan elkészített étel. Az est egyik fénypontja volt, amikor a séf a konyhából meghallotta a magyar beszédet, s meglepve csatlakozott hozzánk pár perc erejéig, sőt, beszélgetett is kivel szerbül, kivel pedig magyarul! Kiderült, maga is szórványmagyar közösségből származik: a Vajdaságból költözött Szkopjéba, s jelenleg a magyar nagykövetség főszakácsa. Származása egy pillanat alatt megmagyarázta a gulyást, melyet többek között én is rendeltem, s melynek íze valóban vetekedett az otthoni legjobbakéval.
Desszertként somlói galuska és mákos guba közül választhattunk. Ezen a ponton végre szóhoz juthattak a vegetáriánus tagok is – a főételek esetében ugyanis a magyaros „húst hússal” felfogás érvényesült.
A Pelister étterem több mint négy órán keresztül visszhangzott a magyar szótól. Nemzeti konyhánkra senkinek nem volt egy rossz szava sem; úgy hiszem, nem csak a jelenlévő tanár miatt. Kiváló estét töltöttünk együtt, melynek végén mind elégedetten, jóllakottan tértünk haza; a legtöbben egyben teljesen új gasztronómiai tapasztalatokkal is. A Macedóniai Magyarok Teleház Szervezete pedig minden ilyen esemény után még egy hajszálnyival erősebb és összetartóbb közösség. Túl ösztöndíjas működésem kétharmadán nagyon megnyugtató és jó érzés ezt látnom.
