Jelenlegi hely

"Élő" karácsony Hertelendyfalván

/ Gál Veronika /
gal.veronika képe
A közösség a hagyományainak, szokásainak ápolásával átörökíti a múlt értékeit, és egészségben, szeretetben tartja tagjait. A hertelendyfalvi székelyek karácsonyi ünnepköréhez tartozó, napjainkig is őrzött, ápolt szokásai felemelő lelki élményt nyújtanak, és a hagyományok nemzetmegtartó erejéről tanúskodnak.

 

Karácsony estéjén az éneklést követően beköszöntenek a házigazda hajlékába:

,,Régen Noé vala veszedelem rabja,

Midőn elborítá  vízözönnek habja.

Egy galamb néki egy zöld ágat hoza,

Erről tudjuk, hogy ma nagy karácsony napja.

Áldom és magasztalom seregeknek Urát!

Örömmel dicsérem istenes jóvoltát,

Hogy megadta érnünk ez karácsony napját.

Ezeket is eltöltjük, többeket is érünk.

Kérem az Úristent tiszta, buzgó szívvel,

Istenes élettel, Isten áldja meg kendteket!

A felnőttek csoportokat alakítva, zenészek kíséretében rokonaikat, szomszédaikat, barátaikat megajándékozzák a "Csendes éj", vagy a "Szívünk vígsággal ma bétölt" című református karácsonyköszöntő eléneklésével. A karácsonyköszöntő eredete egy 16. századi korál:

,,Szívünk vígsággal ma bétölt,

Mert ígéret szerint felkölt

Istenfélők számára.

Az igazság fényes napja,

Új testámentomnak Papja,

Eljött kit sok szent vára,

Csillag villog, ragyog már rám,

Melyet Bálám láta régen,

Fénylik, mint szép nap az égen...,,

A köszöntőket a gazda behívja, és étellel, itallal kínálja. A régi hagyományhoz híven az énekes csoportokat két jelmezbe öltözött, maszkos "csuma" kíséri, ők a csoport hírnökei, előre mennek a házhoz. Éneklés alatt bent a házban letérdelve, keresztben tartott botokkal hallgatják a háziakkal együtt az énekeseket. A csuma öltözéke egy kifordított báránybőr bunda, derekán csengettyűk és kolompok vannak, minél több, hogy kellő zajt keltsenek. Fején álarcot, kézzel készített maszkot visel, és kezében tartja a csumabotot, amit szintén ő készít és díszít. Fontos, hogy felismerhetetlen maradjon.

A karácsony napját megelőző, úgy nevezett a szenvedeje estén - amely sajátos székely tájszó -  a magyar gyerekek "verselnek", azaz régi szép karácsonyi szavalatokkal köszöntik a rokonokat, a szomszédokat:

,, Karácsony van, giling-galang, a templomban szól a harang,

Jó gyermekek ablakában ragyog a szép karácsonyfa.

 Kint az utcán egy kis árva csak úgy néz, csak úgy néz a szép fára,

Szeméből könny pereg, hótól, fagytól didereg.

Gyere csak be te kis árva a jó meleg szobába!

Adunk neked meleg ruhát, meleg szobát,

Megosztjuk a karácsonyfát!,,

A szerb ajkú gyerekek koringyálással - kántálással - köszöntik a háziakat, akik almával, dióval, bombóccal (cukorkával) jutalmazzák a gyerekeket. Ugyanezen az estén a gyerekek köszöntése után élő szokásként van jelen a "csumajárás"is. Az újabb szokások közt a dunántúli regölés mellett különösen a magyarság keleti nyelvterületén, Erdélyben és a Bukovinában, Moldvában letelepedett székelyeknél a leírások utalnak rá és helyenként még élő szokásként is jelen vannak a téli ünnepkörben a maszkos alakoskodások. Általában ennek a népszokásnak a farsang a jelentősebb időszaka. A bukovinai és a moldvai csumahagyomány igen gazdag. Nyelvészeti kutatások szerint a szó szláv-román, illetve szerb-horvát közvetítéssel került a magyarba. Moldvában a régi hiedelem szerint a csumának betegségűző szerepe volt. Ahol enni adtak neki, ott kevesebben haltak meg, és ahol csuma-inget is készítettek, ott nem haltak meg pestisben.

Hertelendyfalván fennmaradt a karácsonyi csumajárás, a nagyobb gyerekek, fiatalok csoportokat alkotnak, és elmennek a lányokhoz. Tréfálkozás közben a maszkba öltözött fiúkat a lányoknak fel kell ismerniük, és mindaddig megy az alku, ameddig a lány fel nem fedi a maszkos alak kilétét. Az alku tárgya bizonyos számú puszi, melyet a lánynak adnia kell. A felismert csuma maszk nélkül kapja jutalmát, ellenkező esetben maszkban. Ha nem is ismerik fel, nem illik maszkban elhagyni a házat. 

Az itt élő emberek hisznek a hagyomány megtartó erejében, melynek átadása, tolmácsolása a fiatal nemzedék felé kiemelten fontos feladat. Céljuknak tekintik, hogy óvják, ápolják, őrizzék, továbbadják mindazt. amit őseiktől ajándékként, felbecsülhetetlen örökségként kaptak.

További képek a galériában láthatók!