A Vajdahunyadi Harmónia Nyugdíjas Klub tagjaival úgy döntöttünk, hogy mivel Jókai Mór Szegény gazdagok című regényének színtere a közelben fekvő Hátszeg, az idén 200 éve született írófejedelem emléke előtt tisztelegve, regénybeli főhősének, Fatia Negrának a nyomába eredünk, s bejárjuk az izgalmas kalandregény több helyszínét és a környéket.
A klub elnökének, Kófity Magdának bölcs tanácsára hallgatva – miszerint az őszi színek szebben keretezik majd a látnivalókat (s valóban!) –, mihamarabb, november első péntekén vágtunk neki az útnak, amelynek első stációja egy Árpád-kori templom (ma templom-múzeum) volt Zelykfalván.
Kalauzunk az idén kerek 80. születésnapját betöltött Kun Árpád, nyugalmazott református lelkész saját, Bemutatjuk Hunyad megyei templomainkat (HMH Könyvek, 2002) című könyvét néha fellapozva, néha pedig korát meghazudtoló memóriájáról tanúságot téve – úgymond a mellényzsebéből előrántva – adott pontos leírást erről, és a soron következő, útba ejtett templomokról, kastélyokról, s természetesen azok egykori urairól.
Utunk során felkerestük a Demszuz műemléktemplomot, a nagypestényi Mara udvarházat, a hátszegi római katolikus templomot, majd bevettük magunkat a Retyezát fenyvesekkel vadregényes tájának labirintusába, amelyben több ízben el is tévedtünk, de végső soron nem bántuk, mert így váratlan szépségek tárultak szemünk elé.
Fura módon pont a Jókai-regényhez köthető két kiemelt helyszín hagyott némi fanyar ízt a szánkban.
A Hátszegtől öt kilométerre nyugatra, a Ruszka-havas lábánál fekvő alsófarkadini Lónyay–Nopcsa-kastélyba (ma a Román Akadémia épülete) be sem jutottunk, s a fogadtatás is elég hűvös volt, így csak a filmből visszaidézve gondoltuk magunkat bele a Nopcsák eme rezidenciájának enteriőrjébe, ahová a regényben a báró ifjú feleségét hozta haza hintón.
A nemrég felújított, s szeptemberben ünnepélyes keretek között átadott szacsali Nopcsa-kastély is hagyott kívánnivalót maga után. A Nopcsák könyvtárában alig találtunk magyar nyelvű könyvet, románt annál inkább, a díszlet inkább utángyártott volt, mint eredeti, a melléképületek tetőzete roskadozóban, és ami a legfájóbb: a román nyelvű feliratokon kívül semmilyen más nyelv nem hirdeti az egykori tulajdonosok regényes történetét, így azt az irodalmi kuriózumot sem, miszerint Fatia Negra alakját nem az egyébként gazdag fantáziájú, e múzeum falai között hiába kutatott, világhírű írónk képzelete szülte, hanem egy valós alak ihlette, jelesül: az egykori hátszegi báró, Nopcsa László, aki a regény megjelenése után, az álruhás útonállóban magára ismerve, meg is fenyegette a regény formájában róla leplet lerántó írót!
Az író túlélte, a regény úgyszintén. Kár, hogy a nemrég felújjított Nopcsa-kastély muzeológusai nem hallottak sem egyikről-sem másikról! Mintha csak Jókai írná ezt a regényt is – mindig váratlan meglepetéseket tartogatva rajongóinak!
A szánkban maradt keserű ízt egy komáromi csokoládé-manufaktúra – egy Jókai alkotta női név – Tímea után elnevezett bonbonjával tettük édesebbé. Jókai-túránkat pedig hétfőn folytatjuk, igaz, csak képzeletben: a híres regény filmadaptációja, a PIM-ből származó Jókai relikviák bemutatása, és egy ugyanott, idén szeptemberben megnyitott, bicentenáriumi Jókai-kiállításáról szóló, friss élménybeszámoló segítségével, amelyeknek nem titkolt szándéka az is, hogy kedvet csináljanak egy jövőre tervezett komáromi Jókai-túrához is!
