Bár még alig több mint két hete érkeztem Muravidékre, azon belül is Lendvára, máris olyan lélekmelegítő eseménynek lehettem kísérője, mint a Nemzeti Vágta. Lendva augusztus 6-án rendezte meg a saját vágtáját, ahonnan a Nemzeti Vágtára illetve a Nemzetközi Vágtára kvalifikálhattak a versenyzők. A helyiek összefogása és önkéntes segítsége tette az eseményt igazi közösségépítő élménnyé. A Nemzeti Vágta budapesti központi rendezvényére négy muravidéki lovas jutott be. Őket kísérte el a muravidéki lelkes szurkolótábor (völgyifalusiak, hosszúfalusiak, lendvaiak és dobronakiak). Voltak, akik saját szervezésben, a helyi vágtán önkéntes munkát végzők pedig a MMÖNK által szervezett busszal jutottak el a Hősök terére.
Bár az időjárás ezen a szombati napon nem volt maximálisan kegyes hozzánk, de ez a tény nem szegte kedvét a muravidéki szurkolótábornak. A buszon elkészültek a versenyzőket biztató transzparensek is és a buszunkra ragasztott plakátok is tudtára adták az M7-esen közlekedőknek, hogy jövünk!
A lelátó egyik leghangosabb szurkolótábora sokszor magára vonzotta a televízió kameráit a műsorszerkesztők és a lovasok nem kis örömére! A helyszín is kötődik Muravidékhez, hisz a Vágtának helyt adó Hősök terén a Millenniumi emlékmű bronzszobrait a lendvai születésű Zala György szobrászművész tervezte, és többségében ő volt a kivitelező (közülük Gábriel arkangyal szobra elnyerte az 1900-as párizsi világkiállítás nagydíját is).
Közben a Muravidék népművészeti standja az Andrássy úti pavilonsoron elnyerte a standok szépségversenyén az előkelő 3. helyet.
Szombat este az önkéntesekkel együtt fáradtan, de élményekkel gazdagon tértünk haza Lendva szőlőtőkékkel borított lankáihoz.
