Jelenlegi hely
„Éljünk bárhol a világban, különböző élethelyzeteinkben kapaszkodóink a gyökereink; ezek a gyökerek az életben tartott kultúránkon, az anyanyelvünkön, történelmünkön és a közösen megélt hétköznapjainkon keresztül táplálnak bennünket.”
Hajdúnánáson születtem és nőttem fel. 2003-2004-ben a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán szereztem történelem tanári és szociológusi diplomát. Jelenleg Budapesten élek. Az elmúlt 10 évben dolgoztam középiskolai történelemtanárként, multinacionális autóipari cégnél asszisztensként, majd pályázatkezelőként a nonprofit szektorban.. A munkám mellett mindig szerves részét képezte életemnek a baráti közösségeken túl a különböző civil szerveződésekben való aktív részvétel. Különösen nagy hatással voltak rám a Bátor Tábor Alapítvány nyári táborai, a Marczibányi Téri Művelődési Központ drámapedagógiai kurzusai és a Skandináv Ház alapítvány gyermekklub foglalkozásai, amelyeken aktív részvevőként rengeteg értékes tudással gyarapodtam a gyermekfoglalkozások felépítését és lebonyolítását illetőleg. 2014-ben a Hagyományok Háza néptánc kurzusain kitűnő oktatók társaságában a szatmári és a somogyi táncokkal kötöttem életre szóló barátságot.
2015-2016-ban a Petőfi Sándor Programnak köszönhetően a vajdasági Dél-Bácskában (Újvidék, Temerin, Piros) és a Szerémségben (Maradék) tevékenykedtem, többek között a szórványban élő magyarok művelődési egyesületeiben, illetve a 40 év után újra megnyílt magyar tagozaton, a maradéki Branko Radicevic Általános Iskolában. Tevékenységem leginkább a gyermek és ifjúsági programok lebonyolításához, tervezéséhez, kivitelezéséhez kapcsolódott. A magyar-magyar kapcsolatok szorosabbra fűzése érdekében képviseltem az anyaországi magyarokat a helyi rendezvényeken és a pályázati lehetőségek feltárásával igyekeztem forrást teremteni a kisebb közösségek számára is, hogy tánccsoportjaik, kórusaik, amelyek tovább éltetik a magyar kultúrát a Kárpát-medence déli végein is, zavartalanul működhessenek tovább az elkövetkezendő években is.
Rengeteg tapasztalattal és egy második otthonnal lettem gazdagabb az ott eltöltött időnek köszönhetően.
Úgy gondolom, éljünk bárhol a világban, különböző élethelyzeteinkben kapaszkodóink a gyökereink; ezek a gyökerek az életben tartott kultúránkon, az anyanyelvünkön, történelmünkön és a közösen megélt hétköznapjainkon keresztül táplálnak bennünket. A Petőfi Sándor Program abban kíván segítséget nyújtani, hogy ezek a gyökerek még sokáig élőek maradjanak. Egyetértek ezekkel a célkitűzésekkel és örülök, hogy a Program részese lehetek.