Az előadó munkácsi történelem tanárról, helytörténészről sokan tudják, hogy a számára kedves témákba a lehető legnagyobb mélységig beleássa magát; pontos, részletes leírást adva épületekről, műemlékekről, történelmi eseményekről – s teszi mindezt lehengerlő stílusban, szinte levegővétel nélkül. A hallgatóság sem leplezte derűjét, amikor Popovics Béla elmondta, az anyag, amivel készült, körülbelül 3-4 órás, de inkább több részletben, 2-3 másfél órás előadásban mondaná el, nagyobb egységekre bontva ezt a „rendkívül tág” témát.
Előadásában felidézte a trianoni eseményeket, és elsősorban arra tért ki, hogyan lehetetlenítették el az új határ meghúzásával gazdaságilag azokat a területeket, amelyeket kettévágtak: a központi város – a felvásárló, a középiskola, a hivatal (pl. Beregszász) – a határ egyik oldalán, a hozzá tartozó falvak – termelők, diákok (pl. Tákos, Csaroda, Beregsurány) a határ másik oldalán. Popovics előadásából azt is megtudhattuk, hogy a „Kárpátalja” elnevezés egy olyan mesterségesen létrehozott területre utal, amelyet a trianoni békediktátum aláírásával hoztak létre. Azonban a területet ért csapás-sorozat, az államhatárok tologatása, az államforma rendszeres cserélődése ellenére a hangsúlyt Kárpátalja szépségeire, erényeire fektette.
Kárpátalja négyötöd része hegyvidék, csodálatos úti cél kirándulni, túrázni vágyóknak. És ami még fontosabb: számos kultúra, nyelv és vallás (ruszin, orosz, ukrán, magyar, lengyel, szlovák, zsidó, református, katolikus, ortodox stb.) keveredik itt 1000 éve, ami nyitottá tette az embereket egymásra, a békés együttélésre, melynek köszönhetően ez a mai napig így van – hacsak a politika nem generál konfliktust az egymás mellett élő népek között.
Néhány érdekesség a vasárnapi előadásból:
A mai Ukrajna területén lévő Lemberg városát Mária Terézia nevezte el így 1772-ben. A mai Lviv a lengyel kulturális élet egyik kiemelkedő városa volt, és a monarchia építészeti stílusát tükröző reneszánsz szépségét a mai napig őrzi.
Munkácson 33 magyar nyelvű lap, folyóirat működött 1901-ben. A Munkács című lapban 1886-ban „a kárpátaljai város” névvel Munkácsra utaltak – ez volt az első alkalom, hogy ezt a szóösszetételt használták, azonban nem a terület, csupán a város megjelölésére.
A napjainkban Star Hotelként ismert Csillag Szálló nagyterme adott otthont minden kulturális műsornak a munkácsi mozi és színház megépüléséig. A Munkácsi Nemzeti Színház alapkövét 1896-ban, a Millennium évében tették le, 1899-re pedig el is készült - mindezt a helyi közösség összefogásával érték el.
Beregszászból indult az a gondolat az 1896-os millenniumhoz közeledve, hogy az ezredévről országos szinten, méltóképp kellene megemlékezni. Számos más emlékhely mellett végül hét helyen állítottak kiemelt emlékművet a honalapító hét vezér emlékére: Dévény, Nyitra, Munkács, Brassó, Pannonhalma, Zimony és Ópusztaszer helységekben. Ekkor szállt a turul először Munkács várára.
Kárpátalja Csehszlovákia része lett Trianon után; 1924-ben cseh katonák eltávolították a turult a munkácsi obeliszkről, és tönkretették az emlékművet. 2008-ig kellett várni, hogy a Pákh család segítségével újra kitárhassa szárnyait a turulmadár a Munkácsi vár fölött.
Kazinczy Ferenc csaknem egy évig raboskodott a Munkácsi vár börtönében, melynek tiszteletére 2015-ben a Petőfi Irodalmi Múzeum segítségével színvonalas tárlat nyílt a nyelvújítóról. Bővebben idekattintva láthatnak egy összeállítást a megnyitóról.
Kazinczy Ferenc hozzáállására, soha nem csüggedő magatartására és a magyarországi szellemi élet 19. századi felvirágoztatására utalva mondta Popovics Béla, hogy „mindenkinek törekednie kell a jóra és a szépre, meg kell keresnünk mindazt, aminek örülhetünk, örüljünk, hogy megkaptuk a mát. Higgyünk magunkban, higgyünk Istenben, és tegye mindenki a dolgát becsülettel, akkor lehet ismét felemelkedés a magyarság életében. Ha összefogunk, nagy dolgokra lehetünk képesek.”
Az estnek, a beszélgetéseknek, az előadásoknak lesz folytatása – és ezt mi sem jelezhetné jobban, mint az előadót illető vastaps.
