Elmaradhatatlan esemény volt a szász szomszédságok életében a tavaszi Richtag, amikor az új tagok beiktatását és az ügyes-bajos dolgok megvitatását nagy lakoma és reggelig tartó mulatság követte.
A szászok körében Nachbarschaften (szomszédság) nevet viselő szerveződési forma első írásos említése Segesvárhoz kapcsolódik (1526-ban), fogalmát, tartalmát Stephan Ludwig Roth ragadja meg a legérzékletesebben:
“azt a testvéri közösséget nevezzük így, melynek tagjai egy kútból isznak, éjszaka egymás biztonsága és csendje fölött őrséget állnak, közösen építik föl a családi házaikat, betegség és sorscsapás idején rokonként viselkednek és egyszer egyazon ravatalon nyugszanak.”
A szász szomszédságok szokása ihletett és adta az ötletet, hogy 3 évvel ezelőtt egy új programsorozatot indítsunk Segesváron. Tervem volt a várost néptánccsoportok találkahelyévé tenni, ahová, mint a jó szomszédok, bármikor ellátogathatnak más táncegyüttesek a térségből és távolabbi vidékekről.Nagyszerű lehetőség ez az együtt-munkálkodásra, kiapadhatatlan népi kultúránk közös kútjaiból való táplálkozásra.
Petőfi ösztöndíjasként ebben az évben Medgyesen is tevékenykedem így „Szomszédolás” program idén Medgyesen, a Gyöngyvirág Kulturális Egyesület szervezésében valósul meg. Vendégeik voltak a segesvári Kikerics Néptáncegyüttes 2 csoportja.
A tartalmas nap során közös tánctanulás, játszás és éneklés, mezőföldi eszközös táncokat és mezőségi páros táncokat tanultak az Kikerics Néptáncegyüttes és a Gyöngyvirág Néptáncegyüttes tagjai. Nem maradhatott el a közös ebéd és az élő zenés táncház sem.
