A horvátországi magyar hetilap, az Új Magyar Képes Újság cikkében is olvashatunk a háború 24. évfordulójáról és az 1991-es történések következményeiről. "A békés reintegráció óta Vukovár életében november a szerb megszállás kezdetének az évfordulójára való emlékezés hónapja, de egyúttal a nemzeti büszkeségé is. Ebben a hónapban emlékeznek a város hős védőire, akik a megszállókkal szembeszállva életük árán védték hazájukat, otthonukat. A horvátországi magyarság és anyaországunk is fontosnak tartja a hősök és az áldozatok előtti főhajtást."
A vukovári magyarok megemlékezésének első állomása a helyi emléktemető volt. Délután két órára vártuk a vendégeket a főbejáratnál, akikkel együtt vonultunk a temető főkeresztjéhez. Jakumetović Rozália, a vukovári magyarok vezetője köszöntötte a megjelenteket. Beszédében hangsúlyozta, hogy Vukovár magyarjai hősiesen kiálltak hazájukért, az életüket adták érte, amiért hálával tartozunk nekik. Utána felsorolásra került a közel félszáz magyar hősi halott neve, és tisztelegve emlékük előtt egy perces csendet tartottunk. Elhangzott ezt követően Bródy János szerzeménye, a Hej tulipán, tulipán című dal:
"Hej, tulipán, tulipán
Az életem nem vidám
Édes íze keserű
Ritka vendég a derű.
Azt mondta az én anyám
Ez a hely az én hazám.
Ide jöttem világra
Remélem, nem hiába
Tiszta szívem szomorú
Mért kell ez a háború
Mért nem élünk csendesen.
Békében, szégyentelen.
Csalhatatlan nem vagyok,
Mondom, amit mondhatok
Nem vagyok se rossz, se jó
Országos városlakó.
Itt van az én otthonom
Becsülettel dolgozom.
Amit tudok, megteszem
Mégis fáj, hogy létezem.
Hej, tulipán, tulipán
Ez a hely az én hazám.
Ide jöttem világra
Remélem, nem hiába."
A rövid műsor után Magyarország zágrábi nagykövete, Magyar József is megtartotta beszédét, melyben a háborúról, a nehézségekről, az elhunytakról és családtagjaikról emlékezett meg.
Az emléktemető főkeresztjénél
Elsőként a Magyar Nemzetpolitikai Államtitkárság nevében Horváth László délvidéki referens koszorúzott. Őt követte Magyar József nagykövet úr, aki a Zágrábi Magyar Nagykövetség nevében Gombos Andrea őrnagy, regionális véderő-, katonai és légügyi attaséval tisztelgett az elesettek emléke előtt. Országunk Eszéki Főkonzulátusa nevében koszorúzott De Blasio Antonio főkonzul úr. Majd őt követte a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének nevében Jankovics Róbert ügyvezető elnök úr. A Tordincai Magyar Kisebbségi Önkormányzat nevében Cserepes Zoltán koszorúzott.
Tiszteletüket fejezték ki továbbá a Kórógyi Honvédők tagjai, a HMDK Belovár - Bilogora megye képviselete, a Vinkovcai Magyar Kultúregyesület tagjai, Vukovár - Szerém megye Magyar Kisebbségi Önkormányzatának és a Vukovári Magyarok Kisebbségi Önkormányzatának képviselete. Végül, de nem utolsó sorban koszorút helyezett el a Vukovári Magyarok Egyesületének minden megjelent tagja.
Az emléktemető után az ovčarai helyszíneket látogattuk meg, ahol szintén koszorúzással, gyertyák gyújtásával tisztelegtünk az áldozatok emléke előtt.
A napot a vukovári Magyar Házban zártuk, ahol minden megjelent vendégünket szeretettel vártuk vacsorára és egy kis lelki feltöltődésre.
De Blasio Antonio főkonzul úr, Gombos Andrea attasé és Magyar József nagykövet úr tiszteleg
Ugyan november hónap a háborúra és következményeire való megemlékezés jegyében telik, azonban az egész ország ténylegesen november 18-a környékén, a város elestének évfordulóján fordul Vukovár városa felé.
November 16-át és a magyarok tisztelgését követően három-négy napos gyászt tartanak a városban. Ezeken a napokon minden ház ablakában, udvarában, kapujában egy-egy mécsest lehet látni, melyet három-négy napon keresztül újra és újra meggyújtanak az áldozatokért. Megható volt ezekben a napokban Vukováron és a környékbeli településeken sötétedés után közlekedni. A háború helyszínein száznál is több gyertyával tisztelegtek és utakat világítottak ki mécsesekkel.
November 17-én a béke jegyében lámpásokat engedtek az égre a város kórházának udvaráról.
November 18-án az ország minden szegletéből és külföldről is érkeztek vendégek, akik a kórháztól egészen a temetőig vonultak zászlókkal, táblákkal, transzparensekkel. Több blokkban tették meg a hosszú sétát a gyászolók. Együtt vonultak a vukovári, más horvát települések és az ország politikai képviselői, valamint a környező államok nagykövetei, egyes területek katonai vezetői. Egy másik közösségben meneteltek a háborúban harcolt, vagy eltűnt áldozatok leszármazottjai és külön tőlük az életben maradt védők, civilek.
Végül, de nem utolsó sorban november 19-én a temetőtől az ovčarai emlékhelyig és a kivégzések helyszínéig sétáltak a megjelentek tisztelegve a terror áldozatai előtt.
