Jelenlegi hely

Zalai hagyományőrzők erdélyi kiránduláson

/ Bódi Viktória /
bodi.viktoria képe
A Kárpát-medence szinte két legtávolabbi pontja között sikerült kapcsolatot teremtenünk március második hosszú hétvégéjén. A Muravidék két kis falujából, a magyar-horvát-szlovén határsávba eső Belezna és Murakeresztúr községekből Szászrégenben vendégként fogadtuk és tartalmas kirándulást szerveztünk a Labdarózsa Tánccsoport tagjainak és családjaiknak.
Besztercén, mögöttünk a szász templomMárcius 15-i megemlékezés RadnótfájánFelolvasás A Székelyföld leírásából Orbán Balázs sírjánálSzombat esti táncelőadás

Az egymástól több mint 800 km távolságra levő Zala- és Maros megyei települések közti kapcsolatfelvétel nem volt véletlen, mert jómagam, aki jelenleg a Keleti-Kárpátok lábánál fekvő Szászrégenben dolgozom Petőfi-ösztöndíjasként szülőfalumból, a nyugati határsávban elhelyezkedő Beleznáról invitáltam látogatóba az ottani hagyományőrző és néptánccsoportomat. 

A negyven fős vendégcsapatot pénteken Kolozsváron fogadtam, ahonnét rövid városi séta után Válaszút felé vettük az irányt, ahol Hegedüs István ösztöndíjas társam segítségével bejártuk a Kallós Zoltán Múzeumot, majd tovább folytattuk utunkat Székre. Az utazás és az első nap élményeit mindenki a szívélyesen kialakított szállásán pihenhette ki – voltak, akiket helyi presbiter családok fogadtak, a többség, 21 fő viszont a Radnótfai Református Kis Templom és Nappali Foglalkoztató újonnan berendezett és felszerelt épületében kapott helyet, ahol Székely György lelkipásztor vezetésével először fogadtunk vendégeket. Jó volt látni, hogy az erre az alkalomra végre elkészült közösségi tér és szálláshely milyen jól funkcionál, mennyire komfortos ennyi ember számára is, és milyen nagy hasznát veszi a közösség. 

A vendégekkel három nap alatt csillagtúraszerűen bejártuk Székelyföld különböző pontjait, szombaton Szászrégenben tettünk kimerítő történelmi sétát, majd a gernyeszegi Teleki-kastélyt tekintettük meg, este pedig táncműsort adtunk. Vasárnap a Kelemen-havasok lábához és Besztercére kirándultunk. Alaposan bemutattam és tanulmányoztuk a szász vidék jellegzetességeit, illetve a vallási szinkretizmus megnyilvánulásaként minden faluban jelenlevő változatos és nagy számú templomokat – melyeket a végére már kívülről felismerhettek vendégeink is. 

Az útiterv legizgalmasabb és legszebb része a hétfői észak-déli irányú Székelyföld átszelése volt. Korán reggel indultunk, és a Nyárád-mentén majd a Sóvidéken haladva útba ejtettük a szovátai Medve-tavat, a parajdi sóbányát, a korondi fazekasműhelyeket. Székelyudvarhely előtt, Farkaslakán Tamási Áron síremlékénél, majd Boldogfalván Orbán Balázs kopjafájánál róttuk le tiszteletünket. E napi utunkat a Székelyföld első és leghíresebb leírója vezette, megállóinknál és a buszos utazás alatt Orbán úti leírásaiból olvastam fel részleteket. Délután felsétáltunk a hargitafürdői mofettákig, hogy aztán az esti szentmisére a Csíksomlyói Kegytemplomba még odaérjünk. Utazásunk itt ért véget, a zalaiakkal ez volt útitervünk legkeletibb pontja, ahonnét másnap visszaindultak. 

A marosvásárhelyi búcsú után hazafelé még megálltak Gyulafehérvár híres váránál, ahol Molnár Balázs másik ösztöndíjas társam vezette a csoportot szívélyesen körbe. Majd egy kis vajdahunyadi kitérő, és vagy húsz órányi buszozás után, 2300 km utazást maguk mögött tudva értek vissza szülőfalujukba, Beleznára. A kapcsolatot ápoljuk tovább, és reményeink szerint a következő látogatást a Régeniek teszik majd Zalában!