Repülővel utaztunk, már ez is nagy élmény volt, mert sokan először ülhettek közülünk repülőn. Megérkezésünket követően már várt bennünket Dorka, aki a kirándulásunkat megtervezte és megszervezte. Első utunk Leuvenbe, egy nyüzsgő egyetemvárosba vezetett, megtekintettük a városházát, megtudtuk, hogy a Leuveni Egyetem a legrégibb, ma is fennálló katolikus egyetem a világon, meglátogattuk a város egyik legimpozánsabb épületét, a Katolikus Egyetem Központi Könyvtárát, megmásztuk tornyát, ahol különleges látvány fogadott bennünket. Megtudtuk azt is, hogy ebben a könyvtárban őrizték a Leuveni-kódexet 1922-1982 között, melyben fennmaradt az Ómagyar Mária Siralom, külön öröm volt, hogy rögtön össze tudtuk ezt kötni az egy hete a Magyarország története-történelem óra kicsit másképp című foglalkozáson tanultakkal. Különleges hangulatát, macskaköves utcácskáit, téglavörös házait, a könyvtár minden negyedórában megkonduló harangjátékát mohón raktároztuk el.
Leuvenből Brüsszelbe érkeztünk, ahol a szálláselfoglalás után városnézésre indultunk. Megtekintettük Brüsszel egyik jelképet, a Manneken Pis, avagy pisilő emberke kis bronz szökőkút-szobrot, melynek eredetét homály fedi, és számos legenda született a keletkezéséről. A szobrot ünnepnapokon fel szokták öltöztetni, ekkor mindig új ruhát készítenek neki, így mára több mint 700 darabbal rendelkezik, amelyeket a főtéren található városi múzeumban őriznek. A csoki készítő műhelybe igyekezvén természetesen a főtéren is megálltunk, mely 1998-tól az UNESCO világörökségei közé tartozik. Meghatározó épülete a Városháza, melynek legismertebb része a 96 méter magas csúcsos torony, tetején Szent Mihály szobra áll, aki Brüsszel védőszentje. A csoki műhelyben igazi forró csokit kóstolhattunk, miközben bemutatót láthattunk, hogyan is készül a macskanyelv és a töltött csokoládé, közben megtudtuk mi is a kakaómassza és a kakaóvaj, hogyan és honnan nyerik ki ezeket az alapanyagokat, és mely országok a legnagyobb kakaóbab kitermelők. Azt is megtudtuk miért olyan híres a belga csokoládé, milyen érvekkel tudják alátámasztani a hírességet és a minőséget, az érvek között szerepelt például, hogy Belgiumban a csoki készítő 7 évig tanul. Természetesen csoki kóstolót is kaptunk, így hát nem tudtunk ellenkezni - a legjobb a belga csoki - kijelentéssel.
Következő napunk az Európai Parlamentben indult, ahol fogadott bennünket a Képviselő asszony, bemutatkozás után elmesélte nekünk mivel foglalkozik, mi a kisebbségpolitikus feladatköre, hogyan tudja nap mint nap napirenden tartani a kisebbségi kérdést és annak fontosságát, alkalmunk adódott kérdéseket is feltenni és beszélgetni.
A találkozás után előadást hallgathattunk a parlament összetételéről, szerepéről, funkciójáról. Betekinthettünk a plenáris ülésterembe, majd ellátogattunk a Parlamentáriumba. Hordozható tárlatvezetők segítségével járhattuk körbe az Európai Parlament szívét. Mindenki talált magának elfoglaltságot és érdekességet. Helyet foglalhattunk az ülésteremben, találkozhattunk az Európai Parlament képviselőivel, megtudhattuk ki mivel foglalkozik, körbe utazhattuk Európát és érzékelhettük az Európai Unió által kifejtett hatást, kis interjúkat hallgatva megtudhattuk azt is, mit jelent az Európai Unió az európaiak számára.
Innen a hangszermúzeumban látogattunk el, ahol az óegyiptomi hárfától a szintetizátorig sok minden megtalálható. Érdekes volt összehasonlítani a különböző földrészek hangszereit. Láthattunk belga üvegtrombitát, de találkoztunk erdélyi pásztorfurulyával is. Fülhallgatókon keresztül pedig meghallgathattuk, hogyan szólnak a hangszerek.
Ezután a katedrálisba látogattunk, ahol szintén találtunk magyar vonatkozásokat, ugyanis a kereszthajóban nyugszik V. Károly és hitvese, Portugál Izabella, Magyarországi Mária és férje, a mohácsi vészben elhunyt II. Lajos magyar király sírja pedig a templom déli oldalán található. A szószéktől elámultunk, érdemes megcsodálni és szemügyre venni, egyetlen fatörzsből van kifaragva. Ádám és Éva Paradicsomból való kiűzését ábrázolja.
Napunkat vacsorával, s élményeink elraktározásával, beszélgetéssel zártuk. Olyan impulzus volt ez mindannyiunk számára, mely meghatározó lesz a későbbiekben is, azon túl, hogy élményekkel gazdagodtunk, új kapcsolatok is szövődtek, ugyanis nemcsak a vízaknaiak utazhattak most. Fogarasról is érkeztek hárman, a Petőfi Sándor Program fogarasi ösztöndíjasa, és az általa kiválasztott csapat, Havadtőről a Családotthonból ketten, Magyarországról is volt egy résztvevő és Muravidékről is köszönthettünk egy családot. Köszönjük a Képviselő asszonynak, hogy lehetővé tette számunkra ezt az utazást, hogy keresi azokat szórványságban élő fiatalokat és önkéntesen tevékenykedőket, akiknek jól eső és nagy élményt jelentő egy ilyen kirándulás. Akiknek szüksége van a megerősítő szavakra, hogy milyen fontos is a tevékenységük odahaza, a már-már nagyon kis számban lévő magyarságnak fontos építői és megtartói vagyunk. Lelkesítő és erőt adó volt a találkozás és beszélgetés, köszönjük az útravalót, mely segítségünk lesz a nehéz napokban, akkor mikor tudjuk, hogy idéntől már megszűnt a magyar óvoda Vízaknán, s egyre kevesebb gyermeket íratnak a magyar osztályba az iskolában is. Akkor mikor fontos a mi munkánk, önkéntességünk akár egy program megszervezésében vagy lebonyolításának a segítésében, akár egy közmunkában, akár csak amikor rávesszük az embereket, hogy használják a magyar nyelvet a mindennapokban többet, s többet. Büszke vagyok arra a 6 vízaknai fiatalra, akit meghívhattam erre az utazásra, akiknek ezt az utazást egy ajándékként adhattuk a lelkes, fáradhatatlan tevékenységükért, akik bármikor készek önzetlenül segíteni a vízaknai magyar közösséget.
Amikor bemutattam a kis csapatot és a vízaknai közösséget, úgy éreztem el kell mondjam, hogy ez egy pici, de nagyon értékes közösség. Értékes, mert már kevesen vagyunk és pont ezért még jobban kell óvnunk, ápolnunk magyarságunkat, az itteni magyarokat és értékes azért, mert bár kicsi közösség, annyi lelkes és tisztaszívű, segítő, igaz magyar fiatal és idős alkotja, akik között jó eltölteni a mindennapokat és ezt a 9 hónapot. Akik feltöltenek, erőt adnak és eszembe, eszünkbe juttatják menyire fontos figyelni a szórványban élő magyarságra. Köszönöm nekik a mindennapokat itt Vízaknán!
Hálás köszönet jár Demeter Dorkának, aki ezt a 3 napot megszervezte nekünk, aki segített bennünket, és aki egy felejthetetlen élménnyel gazdagította a csapatot a mozgalmas programokkal és különleges idegenvezetéssel.
Fotó: Demeter Dorka, Palágyi Árpád
