Márton Áron élete egyszerű földműves családban indult, Csíkszentdomokoson. Tizenkilenc esztendősen harctéri szolgálatra kapott katonai behívót, s éveken át harcolt az első világháború harcterein. Megsebesült, átélte a földi poklot. Haza térése után kétkezi munkát vállalt, de megélhetését elveszítette nemzetisége miatt. Ifjúkori tapasztalatai vezették a papi pálya felé. 1920-ban 24 esztendősen kezdi teológiai tanulmányait, négy évvel később egyházi szolgálatát.
Márton Áron nagy tudású, karizmatikus egyéniség volt, kiállt a szegények, elnyomottak, meghurcoltak mellett, s emiatt őt is meghurcolta a rendszer. Éveken át börtönben, majd házi őrizetben élt, mindez azonban nem tudta megtörni hitét, erejét.
Kitartását, munkáját megbecsülték kortársai, még ellenségei is elismerték, szinte egész munkássága alatt mély tisztelet övezte. XI. Piusz pápa 1938. december 24-én gyulafehérvári püspökké nevezte ki Márton Áront. A következő évben 1939. február 12-én szentelték föl.
Földi életének 85. évében, 1980. szeptember 29-én hunyt el. Jelenleg folyik boldoggá avatása. Munkássága elismeréseként 2016-ot a Nemzetpolitikai Államtitkárság a püspök születése 120. évfordulója alkalmából Márton Áron-emlékévvé nyilvánította.
Az életrajzi adatok és Márton Áron munkásságának állomásainak ismertetése után a szalontai közösség közös imában könyörgött a püspök boldoggá avatásának megvalósulásáért. A megemlékezés a székely himnusz elénekelésével zárult.
