Márton Áron Füleken járt. Nem fizikailag, nem lóháton jött, de itt volt közöttünk, és gondolataival telt lélekkel egy újabb gyülekezet zárta a szívébe emlékezetét és ügyét. A gyülekezet ifjúsági kórusa a Broslevél együttes tagjaival kiegészülve csendes, imádságos alkalmat tartott a füleki Római Katolikus templomban.
Márton Áron beszédeiből és erdélyi népdalokból, egyházi énekekből összeállított műsor már a rákészülés időszakában valamennyi közreműködőt megörvendeztetett, megszólított időset és fiatalt egyaránt. A gyerekek a misszió hallatára egyből, önként vállalkoztak a gyakorlással, idővel járó plusz feladatokra, szerepet vállaltak közösségük szolgálatában, s ezen áldozatért cserébe együtt, lelki táplálékként vettük magunkhoz mindannyian az Istennel való efféle közösséget.
A közös éneklés, a közös imádság ereje még erősebben tisztított meg a feladatra, melyet fel kell vállalnunk mindannyiunknak, és erősített meg minket abban a tudatban, hogy mindezt csakis égre néző tekintettel, soha el nem lankadó szeretetben tegyük.
A megemlékezés a gyermekek közös énekével zárult, mialatt az oltár elé helyezett mécsesek imává gyulladtak, a gyülekezet tagjai, a hallgatóság néma, világító énekévé, mely az első hideg, ősz-illatú estén közel melengette egymáshoz a szíveket.
1941
„Ha ismeretlenségben éltek, és kicsinyek vagytok is, Isten országában nem vagytok elfelejtett nép. A földmívesnek, a munkásnak, iparosnak, kereskedőnek és az élet és kultúra ezer más munkásának az érdemeit a világ nem szokta emlegetni, Isten azonban nyilvántartja. (...) a férfit, aki nem fut meg a nehézségek elől, hanem megfeszített munka, nélkülözések és megaláztatások árán is családja mellett marad és gondoskodik övéiről; az édesanyát, aki nem keresi önmagát, hanem szépségét és fiatalságát is kész férje és gyermekei szolgálatában feláldozni; az ifjút, aki a világ haszonleső és megalkuvó szellemével mer szembeszállni, és van bátorsága meggyőződéséért és az igazság mellett kiállni; a leányt, aki a mostoha körülményeknek nem adja meg magát, és nem keseredik el, hanem a kormos gyári termekben, poros irodákban, rossz szagú mosókonyhákban vagy bármely tisztességes munkahelyen, ahová az élet állította, féltve őrzi lelke és teste tisztaságát, és a gyöngédség angyala marad a durvaság közepette, ezeket az élet névtelen hőseit a világ nem szokta dicsőíteni, de Isten szeme rajtuk van, s megkülönböztetett figyelemmel kíséri sorsukat lépésről lépésre.
S szeretete és figyelme még fokozódik azok iránt, akiknek élete keresztjét emberi durvaság, elnyomás és megaláztatások nehezítik.”
Márton Áron: [1941. november 30-i körlevél]. In: P. Szőke János (szerk.): Márton Áron. Nyíregyháza, 1990, Katolikus Püspöki Hivatal. 328. o.
