Egy közmondás szerint édes a boldogság, de még édesebb, ha tudjuk is, hogy boldogok vagyunk. Az anyatejjel magunkba szívott kultúra ezt a boldogságot táplálja – de ehhez nélkülözhetetlen, hogy jól ismerjük, lássuk helyét és más kultúrákkal való kapcsolatát az emberiség óriási kulturális örökségében. Ehhez viszont kétség kívül tudni kell, hogy a kultúrát az anyanyelv élteti. Nyelvünk, kultúránk és boldogságunk gazdagságának tudatán túl fontos, hogy rendelkezzünk is ezzel a kinccsel.

Népünk hagyományrendszere és kulturális öröksége mindannyiunk számára megtartó erővel bír. Közösséget formál, készséget alakít, tudást ad, egyetemes erkölcsi normákra nevel. Ismerete, megtartása, átadása a felnövekvő generációk számára alapvető fontosságú.

Gyermekkorom intenzív közege a színház volt, ahol édesanyám éveken keresztül dolgozott egy olyan előadássorozaton, ahol a gyermekek aktív részesei lehetnek a színházba, mesébe ágyazott elfeledett magyar szokásoknak. Én akkor még erről nem sokat tudtam – de a rengeteg mesét és éneket őrzöm a mai napig, amiket tőle tanultam, és amik tudatomban erősítettek. Az ő zeneszeretete és az archaikus népi kultúra iránti tisztelete bennem is hamar meghonosodott. Majd felnőttként örvendve látva, ahogy a népi játékokon és jeles napi szokásokon keresztül szinte észrevétlenül épülnek be a gyermekbe olyan értékek, amik a testi és lelki fejlődésének segítésén túl a hazaszeretetre, Isten és embertársak iránti szeretetre, s a természet szeretetére nevelnek. Testi-lelki épségük, szépségük, világuk őrzése, alakítása, vigyázása. 

Azóta én is ezzel foglalkozom: művészeti foglalkozásokat, bemutatókat tartok jelenleg is, az óvodástól egyetemista korosztályig -  sok zenével, énekkel, mesével, mondókával, ami nemcsak örömteli időtöltés, de odafigyeléssel és alázatos munkával eszközzé válhat a kezükbe, mely utat mutathat a magyar népművészet és a magyar nyelv szépségeinek felfedezésében. Boldog lennék, ha továbbadhatnám mindazt, amit én ajándékul kaptam.

Családi színházunkkal a mai napig rendszeresen játszunk határon túl élő magyar közösségeknek – Prágába 1992 óta segítjük  a kint élő magyarok kulturális tevékenységét előadásokkal, táborokkal, de ezenkívül Szlovákia valamennyi magyarok lakta városában, Krakkóban, Berlinben, Bécsben, Brünnben, Párizsban, Barcelonában és Erdély apró falvaiban is jártunk előadásainkkal, foglalkozásainkkal. Idén májusban Németországban, Karlsruhe városában egy szép díjat vehettünk át a Karlsruhei főpolgármester, Dr. Frank Mentrup méltatása kíséretében. A Tolerancia Díjat /teljes nevén: a tolerancia és a nemzetek közötti megértés emberjogi díját/ a németországi és svájci Ambassador Club –Nagykövetek Klubja ítélte oda az árvaházak és gyermekotthonok, illetve a szociálisan hátrányos helyzetben lévő gyermekek között végzett munkánk elismeréseképpen.