Szerettünk volna rámutatni, hogy a szórványközösségben a magyar nyelv szeretete és ápolása elengedhetetlen, hiszen anyanyelvünk a legfőbb és legjobb eszközünk a hagyományok megőrzésére és továbbadására. A magyar nyelv nem más, mint a kultúra összetartó ereje.
„Minden nemzetnek fő kincse a nyelve. Bármit elveszíthet, visszaszerezheti, de ha nyelvét elveszti, Isten se adja vissza többé." – hangzott az idézet Gárdonyi Gézától. S ha nyelvünket elveszítjük, vele együtt elvész kultúránk s magyarságunk is.
Ma, amikor "menőbb" angolul használni egy-egy szót, kifejezést, vagy itt a szórványban könnyebb románul kifejezni magunkat, mi magyarul szavaltunk, magyar nagyjainktól és költőinktől idéztünk. Gyimóti Gábor Nyelvlecke című versével bemutattuk kicsit, milyen gyönyörű is a magyar nyelv, mennyi rag s árnyalat rejlik benne, milyen sokféleképp tudunk kifejezni egy-egy dolgot, amit más nyelven nem tudunk, s talán nem is lehet elmondani. Reményik Sándor Az Ige című versével felhívtuk a figyelmet, mennyire fontos, hogy óvjuk a nyelvünket, ápoljuk azt, s tekintsünk rá úgy, mint végső menedékünk. Sajó Sándor A magyar nyelv című verse pedig egyszerre érintett meg mindannyiunkat, ami nem is csak egy vers, egyfajta köszönet a magyar nyelvnek, a magyarságnak, s remélem, sorai továbbra is ott csengnek majd bennünk, félteni és vigyázni fogjuk, értékeljük s szívünkbe zárjuk:
„Tanultalak egy élet árán
És kincsemmé tanultalak!
Én féltett kincsem, anyanyelvem,
Te gyönyörű, egyetlenegy!”
Ma, amikor a népzene és a népdal már-már elavult, s lassan már nem is ismerjük, mi népdalokat énekeltünk. Így egy madárka segítségével repültünk szép szülőhazánkba, láttuk szemeinket behunyva, amint a csitári hegyek alatt leesett a hó. Végig sétáltunk a bánat utcán, mely bánatkővel van kirakva, s ahogy tavaszi szél vizet áraszt, mi úgy választottunk társat.
Elmondtam, milyen fontos, hogy lelkipásztorok, pedagógusok mellett a család is segítse a magyar nyelv fennmaradását, a kultúra megőrzését és ápolását. Milyen fontos szerepük van ebben a szülőknek, nagyszülőknek, akik megszerettetik a gyermekekkel a nyelvet. Együtt kell működnünk azért, hogy a gyermekek számára a magyarságunk, az anyanyelvünk, a kultúránk élvezhető, szerethető, és igazi érték legyen. Elmondtam az is, milyen csodálatos dolog, hogy ebben a 9 hónapban a vízaknai közösség része lehetek és segíthetek ebben.
Felemelő érzés volt erre az alkalomra készülni. Szívet melengető volt megmutatni egy kicsinyke darabkáját a magyar kultúra szépségének. Megmutatni, hogy mennyi kincs rejlik benne és mindenki találhat kedvére valót, szívéhez közel állót, s lesz egy közös kapocs, mindezt magyarul.
A műsort Bródy János Szabadnak születtél című dalával zártuk, azt hiszem, méltó befejezése volt a rendezvénynek. A gyerekek egyszerre zengték:
„Ha Kölcsey és Vörösmarty nyelvén szól az éneked,
A nagyvilágon e kívül nincs máshol helyed.
Ne törődj vele, hogy mit mondanak
Az vagy, akinek tartod magad
Még akkor is, ha szembe fúj a szél
Ne törődj vele, hogy mit mondanak
Az vagy, akinek tartod magad
Ne feledd el, hogy szabadnak születtél.”
„Sose feledd, hogy magyarnak születtél.”
