Jelenlegi hely

A megmaradás záloga

/ Burovincz Laura /
burovincz.laura képe
A csillogó szemek és izgalommal teli kicsi gazdáik rendkívüli módon várták már ezt a napot. Ülnek a padsorok közt hol csendesen, hol kevésbé csendesen várják sorukat. A színpadon már folyik a beállás, mikrofonpróba, készül a díszítés… tehát végre elérkezett! A füleki Mocsáry Lajos Alapiskola 20. születésnapját ünnepli idén, éppen ma, és ennek örömére ünnepség készülődik a Városi Művelődési Központban.

Hosszú hónapok óta lázas készülődésben az iskola összes diákja és pedagógusa, mindenki a legnagyobb szeretettel készítgeti meglepetését a közös ünneplésre. Az elmúlt hetekben az osztályokból kiszűrődő próbák hangja árulkodott arról, komoly munka folyik! Énekes, zenész, táncos, mesemondó, kis- és öreg diák, mind-mind azon igyekezett, hogy tarsolyából előhívogatva tudása legjavával, szíve-lelke odaadásával ajándékozza meg mindazokat, akiknek köszönhetően 20 éve működik ez intézmény; befogadva, magához ölelve minden óvatos léptekkel iskolába induló kisdiákot.  Igen, megajándékozni a közösséget, ezt a közösséget, mely nem hagy rést, ahol rostából kihulló búzaszemecskék elhullhatnak, kövek között eltipródhatnak... hanem magukhoz ölelik, meleg, termékeny földbe takarják, s finoman tartva engedik, hadd nőjön nagyot!  A közösség – a szülő, a tanító, a tanítószülő és szülőtanító – fenntart, megtart, megőriz, védelmez gyermeket, családot, hitet, hazát…

Közben folyik a próba, mindenki a színpadon, s egy ismert dal saját készítésű, ez alkalomra íródott változata csendül fel a következő szöveggel:

„Indulj kis diák, fél 8 is elmúlt már,
Menj hát, a padtársad is vár.
Tedd be a könyvedet, nézd meg a jegyzeted,
Hidd el, hogy semmi már nem kell:
Csak az ész ragyogjon, csak a kréta fogjon,
Simogasson a kéz, simogasson, ha okos az ész,
Csak az eszed fogjon, csak a tollad írjon,
Neked semmi más nem kell,
Kell egy jó tanár…”,

ahogy ehhez a sorhoz ér az éneklő iskola, könny lopódzik a szemembe, látom a sok csillogó tekintetet, amihez tartoznak azok a bizonyos kezek, akik simogatnak, a szavak, melyek bíztatnak, és az arc, amin a mosoly soha el nem fárad, amiben a csillogó szemecskék tükröződhetnek és megpihenhetnek.

Karácsony Sándor írása lopódzik mindeközben a gondolataim közé...

„Milyen is a jó tanító?

Se nem csak pedagógus, se nem csak szakember. Az alkatában a lényeg: adni kész személyiség. Egyet akar, de azt tisztességgel. ADNI!”

A próbának vége, kabát, táska, sapka, sál, kis szükség, kettes sor…indulás, jön az ünnep, s mi elé megyünk mindannyian, nehogy eltévedjen!

Isten éltessen drága jó iskola!