Szüleim fontosnak találták, hogy a magyar kultúrát minél szélesebb körben és minél mélyebben megismerjem. Természetesen bizonyos területek különösen megragadtak, így életem a néptánc, a zene, az irodalom és a színház köré fonódott. Nem is emlékszem olyan időkre, hogy ne táncoltam volna. Életem minden eddigi szakaszának középpontjában a magyar néptánc, népzene állt, még akkor is, mikor megkezdtem egyetemi tanulmányaimat magyar irodalom és nyelv, valamint színháztudományi szakon.

Így volt ez az előző programévben is, amikor Felvidéken, az Ung-vidék és Bodrogköz régiókban teljesíthettem szolgálatot. A térség öt tanintézményében, és egy felnőtt néptáncegyüttesben tanítottam táncot. Ennek kapcsán a program végén nagyszabású gálaelőadást tartottunk Nagykaposon, ahol a környékről közel száz gyermek és felnőtt táncos mutathatta meg a nagyközönségnek az éves munka gyümölcsét. A tánc mellett kulturális szervezésben, rendezvények lebonyolításában és szórványoktatásban is szerepet kaptam, így rengeteg eddig számomra is rejtett készségem kerülhetett felszínre és fejlődhetett tovább. Biztos vagyok benne, hogy mindez az idei munkámban nagy segítségemre lesz.

Önmagunk megismerése és meghatározása egyre nagyobb szerepet kap a globalizálódó, gyorsuló világban. Vallom, hogy sosem másokkal szemben, hanem a legnagyobb kategóriától egyre közeledve találhatjuk meg önmagunk meghatározását. Ehhez pedig szükséges közösségünk, nemzetünk, nemzetiségünk történetének és kultúrájának ismerete, közös megélése! Az ennek érdekében befektetett munka legkisebb eredménye is jelentős, mert előre mutat a közösség és az egyén számára egyaránt. Bizakodva várom a következő programévet fogadószervezetemnél.