Évente több ezrek zarándokolnak el a Börzsöny lábánál található Hont melletti Csitári kápolnához. 2016 október 9-én is ide zarándokoltak el a katolikus hívők az Ipoly mente egész vidékéről, a határ mindkét feléről. A zarándokok között voltak, akik gyalogosan imádkozva, énekelve érkeztek a Csitári kápolnához a szentmisére.
Gyalogos zarándokok
Az ünnep alkalmából Kelemen Zoltán, honti Atya celebrálta a szentmisét, amelyre több százan összegyűltek a határ mindkét feléről, hogy együtt ünnepeljék a Magyarok Nagyasszonyának ünnepét. Az Atya a szentbeszédében kiemelte, hogy Szent István királyunk a magyarokat, Isten anyjának, a boldogságos Szűz Máriának a kezébe ajánlotta, rá bízta a népe jövőjét. Az elmúlt évszázadok során a magyarok bizalma a boldogságos Nagyasszonyunk iránt töretlen maradt. A plébános a beszédében kérte, hogy ma is merjük az életünket Máriára bízni. Mutassuk azt a hitet, amelyet annak idején Szent István király a magyar népünkbe elültetett, hogy méltó gyermekei lehessünk az égi édesanyánknak.
Beszédének végén példaként Jákob tiszteletes történetét mesélte el: Egy asszony életfogytig tartó börtönbüntetést kapott, de 12 év után kegyelemben részesült. Kiszabadulása után munkát is ajánlottak neki. Egy kis faluban kellett az öreg Jákob Atyának segítenie leveleket írnia. Az öreg Atya majdnem már vak volt, de számára a legboldogabb pillanat a napban az volt, amikor a postás bekanyarodott minden nap a plébániára, és elkiáltotta magát : levelek Jákob Atyának. Az Atya évek óta abban lelte örömét, hogy a neki íróknak válaszolt, és imádkozott is értük. Az asszony a válaszlevelek megírásában segített, de nem hitt a levelekben, kifejezetten értelmetlennek és haszontalannak tartotta az Atya cselekedetét. Egy napon az asszony nem ment többet. Ettől kezdve megszűntek a levelek is. Az asszony ezután megsajnálta az idős papot, és úgy tett mintha újra érkeznének levelek. Elkezdett újságpapírból felolvasni neki, hogy az Atya örüljön. Az asszony ezt követően kezdte megérteni az atyát. Egy alkalommal úgy döntött, hogy elmeséli a saját történetét - de úgy olvasta fel, mintha levél formájában kapta volna. Az Atya egyszerűsége, válasza és hite ezután megváltoztatta az asszony életét, és elkezdett hinni.
A prédikációja végén az Atya a Magyarok Nagyasszonyához fohászkodott, és kérte, hogy védelmezze a magyarokat, illetve növelje bennünk a hitet, hogy hitünkben megerősödhessünk. A környékbeli magyarok, palócok az Ipoly mindkét oldaláról elzarándokolnak ide legalább életükben egyszer biztosan, hogy magukkal vihessék szívükben a hely szentségét, illetve imádkozzanak Magyarország Pátronájához, Szűz Máriához.
A Tsitári szentmisék jövőre folytatódnak, a jó pásztor vasárnapjának ünnepén. A hely addig is várja a zarándokokat, akik szeretnék megtapasztalni a hely csodás legendájának szellemét.
A hely legendája, története
A zarándokhely a feljegyzések szerint már a 18. században is létezett. A vidéken élő palócok ez elmúlt évszázadok során a kútyika, azaz kutacska elnevezést adták a szent helynek. Hőke Lajos történész kutatta, illetve készített feljegyzéseket a Tsitári forrásról, ebben olvashatunk a legendájáról is: „A kegyhelyen tulajdonképpen három szent forrás fakadt egykor. Ezek vizét egy helyre gyűjtötték, s az ivómedence csapján lehet inni belőle. A forrás mellett, amely Kutyika néven vált ismertté, egy fakereszt állt. Ehhez járt az itteni uradalom szegény juhásza vak fiával fohászkodni. Ilyenkor mindig megmosta a gyermeke szemét a Kutyika-ban vízével, mígnem egyszer csak látni kezdett. Ezután épült hálából az első kápolna, melyben elhelyezték a Magyarok Nagyasszonya-szobrot is. Ezt a pásztorfiú faragta ki, a honti asszonyok szép viseletébe öltöztetve Máriát. A kegyszobor ma is megvan.”
"a kút, melynek tiszta vize homokrétegen szivárog fel, kőkerítéssel keríttetett, nyílása sűrűn bedrótoztatott, és csak annyi lyukat hagytak rajta, hogy oda egy láncolt hosszú nyelű vas kanállal lehessen belőle vizet meríteni... A betegek szenvedő lábaikat a kútból kifolyó kis csatornában áztatják, közben Máriához imádkozván és énekelvén".
A szobor, amelyet a meggyógyult fiú faragott 1920-ban eltűnt.
Kápolna
A feljegyzések alapján egy asszony álomlátomásában látta, hogy Nagyoroszi község egyik padlásán van, ezt követően került elő a szobor újra. Megtisztították, s újra elhelyezték a kápolna oltára felett. 1948-ban az omladozó kápolnát lebontották, de egy Honti gazda adományából újra felépült a fogadalmi kereszt közelében. A mai Engesztelő Kegykápolnát 1949-ben szentelték fel, s a miséző oltár felett újra elhelyezték a kegyszobrot. A régi kápolnácska helyére egy szép lourdes-i barlang került. Sokáig tartott, míg a Drégely - Hont - Csitári búcsújáró helyet elismerték. A nép minden tiltás és megfélemlítés ellenére ragaszkodott a Kutyikához. Rendszeresen elzarándokoltak ide a hívő és fohászkodó emberek az Ipoly mindkét oldaláról– ahogy ezt olvashatjuk a történész feljegyzéseiből is.
Egy 1859-es feljegyzés szerint, melyet a község plébánosa írt Tsitárban a forrásnál a Boldogságos Szűz Mária többször is megjelent, és csodálatos gyógyulások történtek. Hont községben 27 ilyen esetre emlékeznek. 1977-ben VI. Pál pápa apostoli áldását küldte a kegyhelynek.
