A program keretein belül szeretném a külföldön élő magyarság identitásának erősödését elősegíteni, valamint a magyar kultúra mélyebb ismeretét átültetni kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Azért jelentkeztem a programra, mert minden tudásommal és szeretetemmel szeretném elősegíteni annak a célnak a megvalósulását, amelyet e program tűzött ki, mégpedig, hogy a külföldön élő magyar társainknak folyamatosan meg legyen az érzelmi kötődése kis hazánkkal.

Jelenleg felfüggesztettem jogi tanulmányaimat annak érdekében, hogy 9 hónapon keresztül teljes erővel, szívvel és lélekkel tudjam segíteni a bánsági magyarság identitásának megőrzését. Kisújszálláson nőttem fel egy ötgyermekes, szeretetteljes családban. Habár a programhoz kapcsolódóan hivatalos szakképesítéssel nem rendelkezem, mégis nagyon a magaménak érzem a feladatot. Olyan érzés, mintha az elmúlt 22 évemben tudat alatt már eleve erre a küldetésre készültem volna, hiszen számos olyan tapasztalatot szereztem az évek folyamán, amelyeket úgy gondolom, hogy kamatoztatni tudnék a külföldön élő magyarság körében.

Elsősorban a néptáncot szeretném kiemelni. Már magzati korom óta magamba szívhattam a néptánc, népzene, népdalok, népi játékok ízét, hiszen a három nővérem már akkor néptáncolt, amikor én még csak Anyukám pocakjában voltam. Még nem voltam 2 éves, amikor már én magam is elkezdtem néptánc foglalkozásokra járni. Éppen 2 éves lettem, amikor a városi betlehemes műsorban egyedül énekeltem az „A szép Szűz Mária…” kezdetű dalt. Ettől kezdve a néptánc a mai napig jelen van az életemben, több, mint 20 éve. Ez a közösség, ez az életérzés nagyon sokat formált a személyiségemen, ennek köszönhetően vagyok ma az, aki. A táncolás mellett a hagyományőrzés is nagyon fontos számunkra. Kicsiként belenevelődtünk, később pedig mi tanítottuk a kisebbeknek. Rendszeresen szerveztünk gyermeklakodalmast, téltemetést, disznóvágást, Márton-napi Libabált. A néptáncon, a népdalokon és a népi játékokon kívül rendkívül fontos szerepet tölt be az életembe a vers- és prózamondás. Az iskolai műsorokat nemcsak a néptánc és népdal tudásommal tudtam színesíteni, hanem verssel, mesével, prózával, illetve gyakran kértek fel narrációhoz, konferáláshoz is. Rengeteg programötletem van, amellyel szeretném segíteni fogadószervezetem munkáját.

Édesanyám tanító néni az egyik helyi iskolában, minden gyermek rajong érte. A gyermekszeretetet biztosan tőle örököltem, sokszor belelátok a munkájába. Úgy érzem ő általa is szippantottam magamba olyan pedagógiai vénát és látásmódot, amely segít majd a program során felmerülő munkában. Nővérem, Tatárné Nagy Ágnes a Kuncogó megalapítója. Áginak köszönhetően pedig rengeteg népi játékot tanulhattam meg és tanulok folyamatosan a mai napig, amelyeket szintén úgy érzem, hogy kamatoztatni tudok a program folyamán.