Szenczi Molnár Albert nevéhez leginkább a latin-magyar szótár köthető. Egy barátjának, Georg Remnek így írt erről: „Azt mondják ugyanis mind és erősítik, hogy egyetlen szótár kibocsátásával, amit a deákság egész Magyarországon szomjúhozik, többet csinálhatok mind az egész hazának, mintha egyik helységében több évig tanítom az ifjúságot avagy az egyházközséget.” S valóban, szótára átdolgozásokkal a 19. sz. közepéig használatban volt. Ez a munka tulajdonképpen megnyitotta a magyar értelmiség előtt az utat az európai tudományosság felé. Latin nyelvű magyar nyelvtana szintén hasonló jelentőségű, hiszen Európa számára tette tanulmányozhatóvá nyelvünket. Református papként zsoltárokkal bővítette az egyházat, valamint a javított Károlyi-bibliával, Kálvin Institutiója fordításával, a Heidelbergi Kátéval, a Scultetus-féle prédikációgyűjteménnyel. Hatása a magyar irodalmi nyelv, a magyar verselés fejlődésére korszakalkotó. Munkássága és életútja egy céltudatos, egész népének használni akaró tudós képét rajzolja ki.
Ezt a képet, pontosabban ennek az elhivatott tudósnak az emlékezetét, munkájának jelentőségét a Szenczi Molnár Albert Napok szervezői főként irodalmi és zenei programokkal kívánták közelebb hozni. Éppen ezért a szenci iskolásoknak külön programokat szerveztek. Például Bárdos Ágnes előadóművész és Böröndi Lajos költő Facebook szonettek címmel rendhagyó irodalomórát tartottak, Lackfi János és Szabó T. Anna Verslavina elnevezéssel tartottak irodalmi délelőttöt. Számos olyan alkalom is volt, ahol a gyerekek a pedagógusok vezetésével készítettek előadást.
A rendezvénysorozat programjai között szerepelt Papadimitriu Athina előadása, helytörténeti szeminárium, „Ki szívét osztja szét” címmel színi előadás, valamint hangversenyek. A Lévai Czeglédi Péter Református Gimnázium Gaudium Énekegyüttese zsoltárok éneklésével Jókán és Szencen, a záró rendezvényen is fellépett. Ennek keretében a szenci alapiskola hatodikosai is színpadra léptek, akik Szenczi Molnár Albert életét vitték színre egy rövid, de nagyon tartalmas és jól dramatizált előadással. Tóth Katalin tanárnő vezetésével (és helyenként gitáros kíséretével) a tudós életének főbb állomásait vitték színre a gyerekek. A színészi tehetséggel megáldott főszereplő érzékletesen játszotta el Szenczi alakját, olyan, az életének fontos momentumainak eljátszásával, mint például amikor Prágában Rudolf királynak ajánlott munkát személyesen adta át az uralkodónak, vagy a Keplerrel való megismerkedést. A sok utazást, a dilemmát, amikor 1614-ben Erdélyi utazása után nem fogadta el a Bethlen Gábor fejedelem által felajánlott tanári állást, és visszament Németországba, Ambergbe segédtanítónak. Majd végül a kolozsvári „hazaérkezést”, hogy végül itt éljen haláláig.
A remek előadás után Kovács László történész, tanár mondott ünnepi beszédet, melyet koszorúzás követett. A rendezvények valamelyikén résztvevők pedig biztosan közelebb kerültek a nyelvhez, ami, ha nincs Szenczi, biztosan nem az lenne, amit ma magyar nyelvnek tartunk.
