kukoricadarából vagy kukoricalisztből készülő ételek legismertebbje a puliszka, amelyik vidékenként más-más elnevezéssel jelenik meg: puliszka, polenta, mamaliga, málé. Európában több országban is népszerű eledel. A magyar, román, bolgár, ukrán hagyományos étkezésben egyaránt megtalálható. Románia egész területén fogyasztják, mamaligának nevezik. Legtöbb elkészítési változata Moldvában és Bukovinában, valamint Háromszéken található, ezeken a részeken a málé megnevezés az ismert. A bolgár, ukrán és felvidéki konyhákban is hagyományos fogás. Magyarországon a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon szerepel leginkább kukoricagánica, vagy kukoricamálé néven. Használt még a polenta, olasz eredetű (divatosabb) megnevezés is, ami ugyanazt az ételt, a puliszkát takarja.
Hogyan készül a puliszka: 1 liter vízhez hozzáadunk egy kanál sót, és ha forrni kezd, akkor állandó keverés mellett, folyamatosan szórva hozzáadunk kb. 30-35 dkg kukoricadarát. Körülbelül kb. 15 percig főzzük. Fontos nagyon a folyamat
Régen legtöbbször magában fogyasztották, de számos elkészítési formája és ízesítése ismert. Sok helyen pörköltekhez, gombapaprikáshoz köretként vagy juhtúróval rétegesen összerakva, tehéntúróval-tejföllel ízesítve használták. Egyes területeken édesen - cukorral, fahéjjal, mákkal, lekvárral- esetleg pirított morzsával került az asztalra. Egyes vidékeken a málé a kukoricalepény édes változata, amely kukoricalisztből, tejjel vagy aludtejjel készül, prósza (szláv eredetű szó) néven is ismert.
Napjainkban a reformtáplálkozás hatására ismét egyre többen fogyasztanak kukoricát különféle elkészítési formában, akár főételként, köretként vagy sütemények alapanyagaként használják a kukoricadarát vagy a kukoricalisztet. Kiemelt szerepet kapott a lisztérzékeny betegek diétájában, a búzával, rozzsal ellentétben nem tartalmaz sikért (glutént). Ma már nem ragaszkodnak feltétlenül a legegyszerűbb kukoricából készült ételekhez, a hagyományos receptek változnak a mai kor igényei, az étkezési kultúra változása szerint.
A mai háziasszony leleményességét bizonyítja a sok ízletes finomság, amelyet a Dél-bánsági asszonyok készítenek ünnepekre és a hétköznapokban. Ebben a régióban szintén tapasztalható a nemzetek jellegzetes fűszereinek, ízvilágának a keveredése, amely gazdagítja az egyes nemzetek étkezési szokását, kultúráját. A Torontálvásárhelyen megrendezett ,,Kukorica, a rónák gyöngye,, elnevezésű kiállítás is erről tanuskodott.
Október 22-én az Al-dunai magyar, szerb, szlovák, román egyesületek, szervezetek kiállítói az ételek és készítmények sokaságán keresztül mutatták be a kukorica gasztronómiai szerepét. Gyönyörű kézimunkákkal díszített és őszi hangulatot idéző, ötletes dekorációk környezetében kóstolhatták meg a látogatók az ízletes süteményeket, ételeket.
A Petőfi Sándor- és Kőrösi Csoma Sándor Program közös oldalán néhány könnyen elkészíthető sütemény, illetve egy kölessel készült étel receptjét is elolvashatják, esetleg kipróbálhatják. Az adatközlők, a székelykevei Korsós Olga, a sándoregyházi Fiser Anna, a hertelendyfalvi Lőcsei Márta és a torontálvásárhelyi Kalánka Judit.
Adatközlő: Korsós Olga, 11 éve aktív részt vállal a székelykevei faluturizmusban.
1. Sütőtökös pitán (édes kukoricalepény)
2. Császár pitán (sós kukoricalepény)
Fiser Anna, a sándoregyházi Bonnaz Sándor Magyar Művelődési Egyesület kézimunkacsoportjának vezetője
2. Bosztányos pitán (sütőtökös kukoricalepény)
Adatközlő: Lőcsei Márta, a hertelendyfalvi Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület hagyományőrző csoportjának tagja már közel húsz éve és nyolc éve oktat táncot a hertelendyfalvi gyerek tánccsoportnak.
Adatközlő: Kalánka Judit, a torontálvásárhelyi Magyar Művelődési és Művészeti Központ tagja, kézi és gépi hímzéssel készít varrottasokat
