Balázs Mihály vagyok, 1995-ben születtem Debrecenben. Gyermekkoromat egy kis faluban, a román határ mentén, Pocsajban töltöttem. Trianon okozta következménynek sajnálatos elszenvedői voltak a dédszüleim, akiknek élettörténetét mindig szívesen, de mégis nagy fájdalommal hallgattam.

,,Magyarnak lenni büszke gyönyörűség.” Ez a felirat tantermem falán elkísért középiskolás tanulmányaim alatt. Tanáraimnak köszönhetően sikerült még jobban megszeretnem magyar kultúránkat és hagyományainkat. Ennek fényében beiratkoztam az iskolai íjászszakköre is, melynek aktív tagja voltam. Nevelőimnek sikerült átadniuk számomra a magyarságtudatot és a kultúráért folytatott harc fontosságát. Tevékenységük eredményességét az is bizonyítja, hogy még szalagtűző táncunknak is egy mezőségi néptáncot választottunk.

„Amelyik nemzet a múltját nem ismeri, a jövőjét meg nem teremtheti”. Ennek az idézetnek tükrében építem én is életemet. A történelmet sokféle szemszögből meg lehet közelíteni, de számomra kiemelkedően fontos, hogy egy helyes múltképpel rendelkezzünk, és ne kergessünk illúziókat, és ezzel együtt belássuk hibáinkat.

Számos tábor megszervezése áll mögöttem, ugyanis a közösségépítést nagyon fontosnak tartom. Jó lehetőség erre a közös éneklés, tánc és a csoportos foglalkozások.

Jelenleg a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán tanulok. Papnövendékként az erkölcs és a hit mellett elköteleződve fontosnak tartom, hogy rendelkezzünk nemzeti öntudattal, ugyanis, ha ezeket az alappilléreket kiveszik a lábunk alól, akkor pont attól fosztanak meg bennünket, ami megőrizne minket ebben a kulturális forgatagban.