1848–49, az össznemzeti összefogás hiteles példája
A forradalmi évfordulót megelőző héten és napokban március 15. témájú honismereti foglalkozásokkal igyekeztünk az általános iskolás korosztály alsó tagozatán tanuló gyerekeket a témára hangolni, interaktív vetített képes előadásokkal, énekléssel, verseléssel, szavalatokkal, amikből aztán az ő kis fellépéseik összeálltak ezekre az ünnepi alkalmakra.
Március 17-én, vasárnap, Major László datki unitárius lelkész meghívására népes ünneplő gyülekezet gyűlt össze a község unitárius templomában. A templomban fellépett a kántornő vezényletével és orgonakísérete mellett a helyi Tóth Gyula Vegyeskórus, elhangzott a magyar himnusz, és a templom udvarán, miközben az ott álló kopjafát megkoszorúztuk, közösen elénekeltük a székely himnuszt.
Az istentisztelet és a koszorúzás után átvonultunk a Kultúrházba, ahol tovább folytatódott a rendezvény. Sorbán Enikő homoródalmási népdalénekes dalcsokrát a helyi Tóth Gyula Vegyeskórus alkalomhoz illő dalai követték, amit a datki elemi iskolások műsora egészített ki. Tiszteletes úr felkérése alapján jómagam, mint a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa, és mint MA tudományos fokozatú, a korszakot korábban levéltárakban, könyvtárakban kutató történész és oktató, a forradalomról, annak közvetlen előzményeiről, kiváltó okairól, és a belőle kibontakozó függetlenségi háborúról tartottam vetített képes előadást a kultúrotthonban összegyűlt közönségnek. Előadásom során különös hangsúlyt fektettem a helyi, erdélyi vonatkozásokra.
A közönség elismerése, visszajelzései alapján bátran kijelenthetem, hogy nagy igény van az ilyen és hasonló történelmi témájú, erdélyi vonatkozású előadásokra, interaktív eszmecserékre, beszélgetésekre, a megalapozott tudás, és a következetesen képviselt történeti valóság átadására. Annál is inkább, mert Romániában jelenleg sem létezik a közoktatásban a történeti valóságnak megfelelő történelemoktatás Erdéllyel kapcsolatosan, és ezt nem csak az idősebb korosztály beszámolói alapján írhatom, de saját, közel nyolc éves szakmai és civil tapasztalatom alapján is megerősíthetem. Ennek elemeit már több cikkben érintettem; forráselemzéssel hosszabb tanulmányokban, de összegző cikkekben is, a szélesebb, nem szakmai közönség számára.
Március 18-án a kőhalmi magyarság ökumenikus istentisztelet és műsor keretében emlékezett meg a forradalomról és szabadságharcról, a helyi unitárius templomban, ahol egyben, a megemlékezés és műsor után, az összes helyi magyar felekezetet érintő imahét kezdődött. Az imahetet szolgálatával a házigazda Szabó József kőhalmi unitárius lelkész felkérésére Major László datki unitárius lelkész nyitotta meg. A megemlékezésen és az imahét megnyitóján Nagy Veress Hajnal kőhalmi református lelkész, Kun Lajos székelyzsombori evangélikus lelkész, Szabó József kőhalmi unitárius lelkész, Kovács István kőhalmi katolikus plébános, és Major László datki unitárius lelkész együtt, közös áldással kérték az Úr oltalmát az összegyűltekre, és a távol maradottakra egyaránt.
A közös, ökumenikus istentisztelet keretébe illesztett megemlékezés során a Kőhalmi Általános Iskola magyar tagozatos diákjai adták elő ünnepi műsorukat a szülők, nevelők, rokonok, barátok, és minden összegyűlt őszinte örömére, hiszen ők, a gyerekek a magyar jövő zálogai, nem csak az anyaországban, és nem csak a még viszonylagosan épen megmaradt legnagyobb erdélyi tömbben, Székelyföldön, de itt a dél-erdélyi szórványban is. Magyar gyerekek nélkül sehol sincs magyar jövő, közhely, de ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni!!! Szülőként, egy erdélyi, Erdélyben született és nevelt gyermek édesapjaként ezt én magam is megélem! Nem csak a megmaradásban, de a gyarapodásban is rendületlenül hiszek, saját magánéletemben is erre törekszem, hiszem, hogy a kisfiam kistestvére is Erdélyben fog születni! Se a magánéletünkben, se a társadalmi életünkben nem engedhetjük meg magunknak a lemondást, a kishitűséget! Ha ilyennel találkozom, mert sajnos találkozom itt Romániában is magyar nemzet -és honfitársaim részéről, mindig igyekszem elmondani az ellenérveket, és a saját életemből vett példákat, hiszen magyarországi civilként hatványozottabban nehéz Romániában, azért is, mert én például nem használhatom mindazt, amit az itteni magyarok, a szociális beágyazottsággal (szocializáció, társadalmi kapcsolatok, nexus, közjogi helyzet) és a román (vagy a kettős) állampolgársággal járó jogokat, alanyi előnyöket.
Az összfelekezeti megemlékezés során, a gyerekek műsorát követően a városi RMDSZ elnöke, Szabó Szilárd, a Kőhalmi Általános Iskola igazgatója, Rákosi Lajos, és jómagam, mint a Petőfi Sándor Program Kőhalomba delegált ösztöndíjasa, tartottunk beszédet a márciusi forradalomról és az ebből kibontakozó szabadságharcról.
