Kaszmán Zoltán, az iskola magyar szakos tanára köszöntötte az egybegyűlteket és felkérte Köteles Péter, történelem szakos tanár urat, hogy mondja el miért is vagyunk ma itt.
Köteles Péter röviden és tömören taglalta a főbb eseményeket, majd hangsúlyozta, hogy
„Igazi példákká váltak és válhatnak a következő generációk számára is. Kiállásuk nem volt hiábavaló.”
Ezután Bíró Bernadett, Petőfi Sándor Ösztöndíjas rövid beszédében arra irányította az egybegyűltek figyelmét, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezünk, mi magyarok.
„Nyakasok vagyunk, őszinték, ragaszkodunk a múltunkhoz, nincs ínyünkre a rohanás, megfontolva haladunk, nem adjuk könnyen a szeretetünket, de ha igen, akkor tiszta szívvel szeretünk.(…) A fájdalomból tréfát csinálunk, belekacagunk a legyőzhetetlennek tartott ellenfél arcába, hogy végül túléljük a rettenetet. Ez tartott életben bennünket évszázadokon át. Tartsa életbe magyarságunkat most is.”
A nyolcadikos és kilencedikes tanulók az iskola orgonakertjében egy rövid műsort adtak elő, melyre Kaszmán Zoltán készítette fel a tanulókat. Míg Markovics Imre és éneklő diákja gitár kíséretében felcsendült „Ha én rózsa volnék” kezdetű ének.
A megemlékezés végén koszorúzásra került sor.
Folytatásként délután a Magyar Házban a Szabadság, szerelem c. filmet tekinthették meg az érdeklődők.
