A nagykaposi Magyarháznál megemlékezést tartottak az 1956 október 23-ai eseményekről
Idén is megrendezték a nagykaposi Magyarházban az '56-os forradalom emléknapját. Délután 16:00 órától megtekinthető volt az '56-os emlékszoba, melyet még a forradalom 60-dik évfordulójára hoztak létre a Magyarházban.
Délután 17:00-kor kezdődött a megemlékezés, amelyet az Erdélyi János nagykaposi vegyes kórus nyitott meg a Himnusz eléneklésével.
A Himnuszt Tolcsvay Antal szavalata követte, aki Tamási Lajos Piros a vér a pesti utcán című költeményét adta elő.
A megemlékezés Czirják Gergő Petőfi Sándor ösztöndíjas ünnepi beszédével folytatódott, aki Ottlik Géza író szavaival zárta megemlékezését: "Aki nem volt ott végig, semmiféle költői képzelőerővel, forradalomért lüktető szívvel, akár lángelmével sem tudhatja felfogni, mi volt ez. Én sem tudtam volna előre elképzelni, hogy milyen ez a boldogság, amivel az ember járt Budapest utcáin - mert nem ismertem, egyszerűen fogalmam sem volt róla, hogy van ilyen boldogság. [...] A rongy, a talán túlságosan ronggyá vált élete - senkinek sem drágább, mint a haza absztrakt becsülete. Lássa meg az arcokat, vegye észre rajtuk [...] a megkönnyebbült nyugalmat! Mert ez a döntő: nem bátor elszántság, nem hősies vakmerőség, hanem ez van a szemükben: boldog megkönnyebbülés. Mennek együtt vagy külön, mély, boldog nyugalommal neki a tankoknak, a rájuk célzott ágyúknak, gépfegyvereknek. Semmi nem drágább nekik, mint a visszanyert emberi méltóságuk."
A beszéd után a Kórus csodálatos zenei hátteret biztosított az '56 os emlékmű megkoszorúzásához. A koszorúzás után az egybegyűltek gyertyát is gyújtottak az emlékmű lábánál.
A jelenlévők a Szózat eléneklésével zárták a megemlékezést.
